Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
szilárdságának, így annál inkább törekedni kell arra, hogy, ha tekintélyesebb méltóságot ruházunk rájuk, tekintélyük is nagyobbra növekedjék és így nekünk nagyobb hasznunkra lesznek. Ha pedig valahol a földkerekségen az emberi tekintély és nagyság manapság szükséges, itt bizony igen szükséges és igen időszerű. Nem annak a férfinak magánügyéről van itt szó, ez saját képességével érdemelte ki és minden méltóságot, amit még kap, ékessé fog tenni. Ez inkább a mi ügyünk, a vallásé, államunkké, ezzel az apostoli tisztelet is erősebb támaszt nyer és koronánknak is páratlan díszt szolgáltat. Ezen okoknál fogva ismételten kérjük és nagy bizalommal kérelmezzük, hogy ne halassza el Szentséged ebben a dologban kedveskedni elsősorban Istennek, aki kedvez a helyes kívánságoknak, azután saját magának is, és végül nekünk. Egyes egyedül egy férfi kapja meg ezt a méltóságot, de, úgy hisszük, sokan fogjuk nyilvánosan élvezni annak értékét és hasznát. Ezért minden kegyének, minden jótéteményének, amiket Szentséged nekünk juttatni fog vagy juttatott, ezt az egy megízesítőjét várjuk, ámbár, ha követeink a kihallgatás kegyében részesültek, azt hisszük, eddig elértük, amit kívántunk. Ugyanis a tőlünk kapott utasításban benne van, hogy ezt a kívánságunkat, ennek okait a legalaposabban adják elő Szentségednek... Budán, 1465. április 30-án." CCLXIII. Mielőtt II. Pált pápává választották, a bíborosok gyűlésén határozat született a bíborosok számának csökkentéséről, így István kalocsai érsek bíborossá emelése nehezebbé vált. Ezért Mátyás király öt hónap múlva Szekszárdon megismételte kérését, amikor seregét a határok védelmére vezette:917 „Gondjaim és aggályaim közepette, melyek mostanság különböző irányba húznak, elsősorban, amint már régen elárultam, az fekszik a szívemen, ami a tisztelendő kalocsai érsek úr előléptetését illeti. Más gondjaim másfelé irányulnak. Ez az egyetlen, ami hajt, hogy sűrűbben írjak Szentségednek és szavaimmal gyakrabban kopogtassak. De azért nem szeretném, ha Szentséged azt gondolná, azért teszem ezt, mert nem bízom abban, hogy a kalocsai érsek úr előléptetése találkozik Szentséged hajlandóságával és tetszésével, egyébként erről követeim beszámolójából értesültem, de tekintettel arra, mennyit használ az államügyeknek vagy országom önállóságának, végül a közügynek, úgy vélem, hogy minden halasztott késedelmet teljes erővel jóvá kell tenni és helyrehozni. Szentséged egyébként megkapta előbbi leveleimet és azokból, valamint az utánuk menő követeimtől világosan megértette, mi az oka és jelenleg mi vett rá arra, hogy a legnagyobb gondot fordítsam ennek a dolognak elérésére. Azt az egyet azonban méltónak tartom megismételni, hogy a mi országunk főpapjai lelki ügyekben bírák és védnökök, világi ügyekben pedig legnagyobbrészt irányítók és oszlopok, így úgy érezzük, hogy államunk és a közös védelem előkészítése akkor halad helyesen előre, ha maguk a főpapok a legnagyobb tekintélynek örvendenek. Ha ez valamikor így volt, most van leginkább szükség arra, hogy így legyen. Ide tartozik, hogy a dolgok jelenlegi állásában igen alkalmas volt többek között a kalocsai érsek urat gondunk és aggodalmunk részesévé tenni, különösen azon részekre, amelyek Nádorfehérvár irányában vannak. Errefelé ugyanis a törökök, a kereszténység közös ellenségei, sűrűn próbálkoznak országunkba betörni, ezért megfelelőnek tartottam, hogy távollétemben azon részek gondviselőjévé és 917 Uo. 81. L. uo. 57-58. 244
