Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

leveleivel vagy hírnökeivel közreműködni szíveskedjék. Tudjuk, hogy ezt annyira megtette Testvérünk, hogy kész volt maga személyesen a római pápa előtt ezt az ügyet szóba hozni, ha ezt a megbeszélést közbeeső halála meg nem hiúsította volna. Ezért, Kedves Testvér, Méltóságodnak méltán nagy hálával tartozunk, akit a nekünk tetsző, a mi és országunk becsületét érintő dolgokban oly buzgónak tapasztalunk. Ezért nem kevésbé kérjük, hogy a leendő, talán már meg is választott, de nekünk még tudomásunkra nem jutott pápánál, aki kétség kívül jóindulatú lesz Méltóságod irányában, legyen segítségünkre ugyanazon dologban, aminél más kedvesebbet jelenleg aligha tud nekünk tenni. Mi viszonzásul őszinte érzéssel ígérjük munkánkat Testvérséged dicsőségére és javára. Jelen levelünket egyébként bizonyos okból saját külön pecsétgyűrűnkkel kívántuk megpecsételni. Kelt 1464-ben." Gondolom azért, mert a szokásos pecsétet István kancellár őrizte, akinek az ügyéről volt itt szó és nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy ezek az ő tudtával és kezdeményezésére íródtak. CCLXII. Még augusztus hóban, amelyben II. Pius meghalt, II. Pált választották meg és szeptember 16-án meg is koronázták. Mátyás a következő évben ugyanazon ügyben neki is írt levelet tele István érsek dicséretével:916 „...Egyebek közt külön megkaptuk Szentséged egy brévéjét abban az ügyben, amelyet tisztelendő atyánk, a kalocsai érsek úr, kancellárunk érdekében nemrég indítottunk és Szentségednél előléptetésre méltónak tartottunk. Ebben a brévében azt írja Szentséged, hogy megértette követünktől és levelünkből, hogy mennyire és mily nagyon kívánjuk a kalocsai érsek úr fölvételét és beiktatását a tisztelendő bíboros urak testületébe, de mivel ekkora tisztség kérelmezése súlyos dolognak látszik és komolyabb megfontolást igényel, későbbre halasztotta a határozott választ ez ügyben, mindazonáltal jelzi, hogy a legjobb indulattal van, miszerint óhajunkat és kívánságunkat alkalmas időben végre teljesítse. És hogy mennyire kívánjuk ezt elnyerni, Szentséged kétség kívül helyesen és teljes mértékben megértette. Ezzel szemben mi is megértettük, hogy a sürgetett dolog komoly éppen a súlyánál és a szent méltósággal járó tisztelet miatt, mert Isten egyházában a legmagasabb helyen áll és birtokolja azt. Viszont, ha Szentséged koronánk és a közállapotok erősítésének díszére, ha végre a közhaszon érdekében képes kegyesnek lenni, ha a tudós, tiszta, az isteni és emberi dolgokban jártas, és minálunk az erkölcsökben első férfinál valami számításba vehető, akkor nem okoz nehézséget annak megadása, amelyet helyes ítélettel kérnek, sőt jogosan kérelmeznek. Hisszük, hogy a mi rangunkbeli katolikus fejedelmek közt a magyar királyok hasonló ügyben ritkábban fordultak az apostoli fülekhez. Azt is tudjuk, hogy ezen ország főpapjai a többieknél kevesebbszer kívánták meg ezt a rangot. Természetes, hiszen meg voltak elégedve a kor egyszerűségével, állásuk kielégítő tiszteletével, nem törekedtek a csúcsra, amire az anyagi szükség érdekében nem szorultak rá. De azért apostoli gondviselésből többen voltak kitüntetve ezzel a méltósággal, nehogy képteleneknek tartsák őket arra a magaslatra, ahol más országok főpapjai otthonosaknak látszottak. Ám a mostani időkben sokkal nagyobb oka van kérelmezésünknek, mint maga a kérelem. Az ország főpapjai a lelki ügyek elöljárói és a vallás irányítói, világi dolgokban pedig a legnagyobb részesei a köz erejének és 916 Uo. XV. 78. L. Mátyás levelezése 41-42. 243