Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

teljesítse megbízatását mindazok megelégedésére, akik ezt az ügyet rábízták. Egyszóval én, aki mindennek szemlélője voltam bizonyíthatom, hogy hűséges és okos követként dolgozott, úgyhogy a felséges királytól és tőled hálát érdemel serény munkájáért. Ami engem illet, mikor megkaptam a király, a Te, a váradi és pécsi püspökök levelét, majd meghallgattam magát a tinnini püspököt, megszakítás nélkül fáradoztam, hogy teljesítsem, amit kértek. Irántatok való szeretetem annyit elért, hogy két órás megbeszélésen kieszközöltem Piustól egyes dolgokat, amikről írtatok, vagy a meghagyásban benne voltak. Elsősorban a te ügyedet, Tisztelendő Atya, mindkét fél szíves jóindulattal tárgyalta meg. Az az előterjesztés született, hogy meg kell hallgatni Mátyás királyt és te elnyered erényeid jutalmát. De a bölcs atya a hajóraszállás küszöbén, mikor az atyák szanaszét voltak és csak néhányan tartózkodtak mellette, nem látta alkalmasnak az időt erre a dologra, de nem is olyannak, amit hosszú időre kell halasztani. Egy kevéske haladék téged is, engem is biztosan meg fog vigasztalni. Ezen közlés után öt nappal a betegség fokozódott és az Úr elszólította, és rövid egy óra minden szorgalmas munkámat elvitte. Ezt bizony szerfölött sajnáltam nemcsak a te ügyed miatt, melynek számára ez a szentséges atya immár elveszett, hanem magam miatt is, aki alkalmatlan időben maradtam ily nagy támasz nélkül. Ha sem a királynak, sem neked, sem az említett püspöknek nem történt kedvére, ne írj semmit a páviai rovására. Törekvésem már nem lehetett buzgóbb, a hajlandóság még nagyobb. A pápa súlyos betegsége alatt az utolsó napokban már sem aláírni, sem kihallgatni, sem beszélni vagy gondolkodni nem tudott. És bár Pál kegyessége velem szemben nagyobb már nem lehet és egész életemben odaadó híve és pápaságának pártolója voltam, de Piusszal volt néhány közös dolgom, ami semmi más emberrel nem lehet. Tehát méltóságod elégedjék meg hajlandóságommal. Ami eddig nem történt meg és most nem a te kívánságod szerint megy, az időnek, ne barátodnak tulajdonítsd. Szerintem jót kell remélni Páltól méltóságod irányában. Lelke nem idegenkedik kívánságodtól. Nagy közbenjáród van [Mátyás király]. Te is olyan helyet foglalsz el az egyházban és országodban, hogy a legmagasabb tisztség illet meg. Fiad is van, ez a páviai, aki ugyan csekély súlyú, de mikor magáról a dologról van szó, akkora hitet és szeretetet visz bele a rólad folyó tárgyalásokba, megítélheted, hogy vele jó viszonyban lenni nem rossz befektetés. Amit egyszer majd az Úr beleegyezésével, próbatételből is meg fogsz ismerni. Ajándékodat számtalanszor köszönöm... Rómában, 1465. január 5-én." CCLXI. István érsek tehát a legnagyobb reménységgel nézhetett a bíborosi méltóság elnyerése elé, de II. Pius elhunytával ez elenyészett. A haldokló ágyánál ott volt Cristoforo Mauro velencei dogé, akinek Mátyás király figyelmébe ajánlotta a kalocsai érsek ügyének előmozdítását a választandó pápánál, mint ahogy előbb Piusnál is tette:915 „Méltóságos fejedelem, Kedves Testvér! Mivel sok és nyomós okból erősen óhajtjuk, hogy a Krisztusban tisztelendő atyát, István kalocsai érsek urat, kancellárunkat, a bíborosok szent testületébe vegyék föl, amint erényeinek jutalma ezt követeli, ezért már kértük Magasságodat, hogy a pápánál és az iránta jóindulatú bíborosoknál ezirányú 915 Katona: História eritica XIV. 756. L. Mátyás levelei I. 56-57. Cristoforo Moro 1462-1471 között volt velencei dogé. 242