Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
tekintélyben talán nem vagyunk a legutolsók, érdemeinket nézve pedig senki mögött nem szorulunk a második helyre. Ezért a tőlünk telhető legnagyobb alázattal kérjük Szentségedet, kegyeskedjék országunk másik érsekét is a szent kollégiumba bevenni, mégpedig a tisztelendő kalocsai érsek urat, aki a főpapi élet tisztességén túlmenően a világi ügyekben is tárgyalóképes, éles elméjű és bizonyos ügyességgel rendelkezik és még jobban fog rendelkezni, ha a magas kitüntetés még több tekintélyt kölcsönöz neki. Ez nem jár az apostoli szék semminemű kárával, sőt az apostoli széknek kijáró egyetemes engedelmesség, melyet ez az ország mindig is tanúsított, az ilyen személyek vezetése és többsége alatt sokkal szívesebb, Isten egyházának állása pedig szilárdabb lesz. Ezen indokoktól vezetve újból és újból alázatosan könyörgünk Szentségednek, hogy kérésünket e tárgyban a megszokott és veleszületett jóindulattal hallgassa meg és a sok és nagy dísz mellé, melyeket nekünk már régen túlontúl juttatott, ezt az egy hasznos gyarapodást tegye hozzá. Legyen érdemes erre ez az ország, mely az apostoli szék iránt elsősorban tanúsítja a legnagyobb tiszteletet és az egész kereszténységnek nemcsak állandó, hanem erős védbástyája, amelynek sebei, mint az orvosságtól, úgy könnyebbülnek meg, ha érzi, hogy érdemeiért megtisztelő és dicsőséges meghálálással simogatják. 1464." CCLX. Kétségtelen, hogy II. Pius pápa, aki mindig legodaadóbb híve volt Mátyásnak és Magyarországnak, teljesítette volna ezt a kívánságot. Csakhogy, amikor a mantovai gyűlésről Anconába visszaérkezett, 1464. augusztus 15-én bekövetkezett halála megakadályozta ezt. Hogy II. Pius határozottan akarta István érseket a bíborosok testületébe bevenni, Piccolomini Jakab páviai bíboros bizonyítja János érsekhez írt levelében:914 „Egészen a mai napig halasztottam - Tisztelendő Atya - hogy leveledre válaszoljak. Meg akartam várni annak az állandó buzgólkodásnak eredményét, amelyet a királyi utasítás végrehajtásában a tinnini püspök kifejtett, hogy ő maga adja át levelemet, amint ő hozta nekem a tiédet. Egyidőben akartam jelét adni nemcsak az ő levele, hanem az ő elbeszélése alapján irántad érzett jóindulatunkat. A körülmények mindent lelassítottak és azt eredményezték, hogy sem a te, sem a mi óhajunk nem teljesült. A tinnini püspök megérkezése a kúriához egybe esett Pius pápa utolsó napjaival, akin az első kihallgatás után mind jobban erőt vett a gyöngeség s néhány nap múlva bekövetkezett a halál. Az atyák testülete rögtön visszatért a városba. A következő napokban a temetés folyt le, utána az új főpap megválasztása. Itt nálunk az a szokás - és úgy gondolom, ez mindenütt ugyanaz -, hogy az új apostoli hatalom új ügykezelést és sok hónapra terjedő kavarodást hoz magával, úgyhogy csak ritkán foglalkozhat az ember valamivel, akkor is csak a szükségesekkel. Újonc irányító jön a tapasztalt helyére, járatlan segítők a szokáshoz ragaszkodók után. Új fejedelem esetén a jószándékhoz mindig bizonyos félénkség járul, mert tévedéstől félnek, és az egyenes lelkület biztosabbnak tartja elhalasztani, mint végrehajtani azt, amit nem eléggé tart kezében. Ezért történt, hogy a király követe annyi hónapon át nálunk volt. De nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy buzdítson, kérjen, sürgessen, ide-oda kifusson, hogy 914 Koller IV. 117. A bíborost II. Pius pápa (Aeneas Sylvius Piccolomini) (1459-1464) fogadta be családjába, eredetileg Animant inak hívták. 241
