Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

a magyar királyság titkárát" teszi meg azon követség egyik főemberének, melyet Franciaországba küldött, hogy elhozzák menyasszonyát, Margitot, VII. Károly francia király leányát,904 1457. október 6-án. De mielőtt a menyasszonyt elhozták volna, László a vőlegény, a nászágy helyett a sírboltra talált. Utóda, Corvin Mátyás szintén kedvelte Istvánt, szerepel 1459. évi oklevelének záradékában.905

Hogy Mátyásnak mi volt a szándéka vele, azt követeinek és szószólóinak adott utasítása mutatja:906

„Kérdezzék meg a Sanctus Angelus bíboros urát, hogy valahogy tisztességes úton át lehetne-e helyezni a kalocsai érsek urat a váradi egyházhoz, természetesen a palást és érseki cím megtartásával és az egyháztartomány[ra vonatkozó] joghatósággal. De erre most nem kell kötelezni a kalocsai urat, hanem saját akaratára és választására kell bízni." Ennek a tervnek az volt a rugója, hogy Vitéz János váradi püspök visszaszerezze a zágrábi egyház birtokait. Ennek megtörténtéről Vitéz János nem sokkal később így írt II. Piusnak:907 „Mikor nemrég Szlavóniában voltunk, elsősorban Isten irgalmából, azután a felséges király úr pártfogásával, továbbá tisztelendő uramnak, a kalocsai érseknek segítségével megtörtént, hogy azon egyház birtokait harminc év után teljesen kivettük a világi emberek kezéből... 1460-ban." CCLVII. A zágrábi egyház birtokainak szerencsés visszavétele után nem volt már szükséges, hogy István érsek átmenjen a váradi egyházba. Mátyás király országos ügyekben ezután is igénybe vette munkáját. Ezek közé tartozott a szent korona visszaváltása, melyet Frigyes császár több mint húsz éve tartott birtokában, azután a vele való béke megújítása, amelynek jegyzőkönyvét István, a követség vezetője a többi főpapokkal és bárókkal ellenjegyezte 1463. július 19-én, amikor is a következő címet használta:908

„István, Isten és az apostoli szék kegyelméből a kalocsai és bácsi egyházak érseke és ugyanazon hely, Kalocsa örökös ispánja." Voltak, akik ezt tévedésnek bélyegezték, mondván, hogy nem kalocsai, hanem bácsi ispánnak kellett volna írni magát, mivel Kalocsa megyének Magyarországon semmi nyoma sincs. Csakhogy István nem Kalocsa megye főispánjának, hanem ugyanazon Kalocsa örökös ispánjának írja magát. Már pedig a kalocsai örökös ispán címnél oly kevéssé keresték azt, hogy létezett-904 Uo. 1210. 905 Uo. XIV. 193. Hunyadi Mátyás uralkodására (1458-1490) összefoglalóan l. Engel-Kristó-Kubinyi: Magyarország története 214-404. A kor pápai-magyar kapcsolataira, ill. főpapkinevezési politikájára l. E. Kovács Péter: A Szentszék, a török és Magyarország a Hunyadiak alatt. In: Magyarország és a Szentszék 97-117.: a korszak egyházi vezetőrétegének több szempontú bemutatására pedig l. Kubinyi András: Mátyás király és a magyar püspökök. In: Kubinyi: Főpapok, egyházi intézmények 69-86. Az alapvető tanulmányra az egyes érsekeknél külön nem hivatkozunk. 906 Uo. 499. L. Mátyás levelei I. 28. 1. jz. Sanctus Angelus bíborosa a spanyol származású Juan de Carvajal korábbi magyarországi pápai legátus (1455-1461) volt. 907 Uo. 410. L. Iohannes Vitéz: Opera 211. Vitéz János (f 1472) váradi püspök (1445-től), majd esztergomi érsek (1465-től) személyére és tevékenységére összefoglalóan l. Fraknói Vilmos: Vitéz János esztergomi érsek élete. Bp. 1879.; legújabban: Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi. (Pályavázlat kérdőjelekkel). In: Vitéz János Emlékkönyv. Szerk. Bárdos István. Esztergom Evlapjai - Annales Strigonienses 1990. Esztergom 1990. 9-38. 908 Uo. 586. L Nehring: Matthias Corvinus 206-209. 239