Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
népek idefutottak olyan nagy számban, hogy már elfogyott az élelmük és gabonahiány miatt félő, hogy számolni lehet azzal, hogy sokan éhen halnak. Sürgetve kérjük tehát, ne halassza tovább ezt a kegyet, amelyet szívünk egész melegével kérünk és sóvárogva várjuk. Kelt Apátiban, a Szent Kereszt ünnepe utáni hétfőn, 1455-ben.899 Leghódolóbb szolgája, szécsi Herczeg Rafael, a kalocsai és bácsi egyházak érseke." Többet nem találunk erről a Rafaelről, legföljebb azt, ami a kalocsai egyházmegye naptárában van följegyezve: „A kalocsai beacés Szent Gergely apátságot egyesítették az érseki háztartással 1455. november idusán,900 Herczeg Rafael érseksége alatt." 901 52. VII. ISTVÁN 1457-től CCLVI. római iratok hozzák ennek az érseknek a vezetéknevét és kinevezésének idejét: „1457. február 25-én Varata-i István lesz a kalocsai és bácsi érsek Rafael elhalálozása miatt, László király nevezte ki, a káptalan pedig kérelmezte." Pray ezt az elrontott nevet „Várdai"-ra helyesbíti és azt írja róla, hogy egri prépostként választották meg. Ugyanazon évben Dénes bíboros és prímás egy döntésében, melyet az esztergomi polgárok ellen hirdetett ki, „István választott kalocsai érseknek" nevezi. Mikor László király országgyűlést hirdetett Pozsonyba,902 többek közt „István kalocsai érseket" ajánlja a polgárok figyelmébe jó elszállásolás végett 1457. július 2-án.903 Ugyancsak László király „Warda-i Istvánt, a kalocsai és bácsi kánonilag egyesült egyházak érsekét, 899 Május 5. 900 November 13. Az apátság semmiképpen sem lehetett Kalocsán. Minderre részletes irodalommal l. a 118. jegyzetet. 901 Rafael érsek a Dél-Magyarországon, Bodrog és Baranya megyékben is birtokos szekcsői Herceg családból származott, amely a német eredetű, Héder nembeli Kőszegi oligarchafamília (l. Petrovics István: Kőszegi. In: KMTL 375. ) egyik tagjától, a XIV. század első felében élt Kőszegi „Herceg" Péter bodrogi megyésispántól eredt (1. Engel: Archontológia 11. 98., 136.). A forrásokban 1436-tól tűnik fel, a pécsi egyházmegye papjaként indult egyházi pályafutása. 1444-től választott boszniai püspök (pápai megerősítést azonban sohasem nyert). Már Buondelmonte halála után megkísérelte elnyerni a kalocsai érsekséget, Hunyadi azonban ekkor még nem támogatta törekvéseit. Végül 1450. augusztus 31-én kapta meg a kalocsai székre a pápai kinevezést, s egyben felmentették a boszniai egyházmegye pápai kinevezés nélküli kormányzásáért reá kirótt büntetés alól. Magyarországi forrásokban 1450. szeptember 4.-1456. május 3. között szerepel érsekként (l. uo. I. 66.), halála valószínűleg 1456 nyarán következett be. Egyházi működéséből említhető, hogy sikerrel vonta ki 1454-ben érseki tartományát az esztergomi érsek "született követi" (legátus natus) joghatósága alól, de még ebben az évben a pápa vizsgálatot rendelt el ellene több ok (egyházi vagyon magáncélokra való felhasználása, erkölcstelenségek stb.) miatt. Buondelmontéhoz hasonlóan neki is több birtokvitája volt a Bátmonostori Töttösökkel. Miként Katona is írja, 1455-1456-ban kapcsolatban állt Kapisztrán Jánossal. Több helynökének és jegyzőjének a nevét ismerjük, s ő is viselte a "kalocsai örökös ispán" címet. Személyére még l. Érdújhelyi: Kalocsai érsekség 17-38.; Udvardy: Kalocsai érsekek 286-293. 902 Katona: História eritica XIII. 1176. 903 Uo. 1185. *л 238
