Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
CCLII. A római iratokból föntebb láttuk, hogy a pápa augusztus 8-án érvényesítette Mátyás áthelyezését Hunyadi kívánsága szerint. Mivel azonban Miklós dékán inkább a lengyelországi wloclaweki püspökséget választotta az erdélyi helyett, viszont Mátyás nem akarta elcserélni az erdélyi püspökséget a kalocsai érsekséggel, Hunyadi most az előbbi esetben erdélyi püspöknek jelölt Péter váci püspököt terjesztette elő a pápának:889 „Nem kételkedem, hogy már régen tudomására jutott Szentségednek, milyen buzgalommal, milyen sorrendben, végül milyen érzéssel kívántam elérni a gyakran és nagymértékben aggodalmat okozó kalocsai egyház betöltését. Mivel vallásunk közös hasznára vágyakoztam, inkább az érdemekre, mint a személyekre fordítottam figyelmemet, amint illik is, hogy annak az eléggé sújtott egyháznak arcát újjáéledő dísszel ajándékozzam meg, egyúttal, hogy minél előbb levehessem róla őrző kezeimet, mert inkább akarok neki buzgón használni, mint terhére lenni. így tehát elsősorban tisztelendő atyánknak és követünknek, Miklós úr, krakkói dékánnak adtunk szabad választást. Azután az ő kívánságára az erdélyi püspökségben egyeztünk meg, hogy így az egyházmegyék valamelyikében az ő képessége jóakaratunkhoz méltó részesedéshez jussanak. Ám közben - változnak az idők, változnak a helyzetek - a dékán úrnak talán magasabb - bárcsak nyugodtabb! - elismerés jutott osztályrészül, az ő elszólítása után a harmadik lépcsőfok volt hátra, amelyet tisztelendő atyánk, Péter váci püspök úr személyében állítottam föl, mintha csak lelkem előre megsúgta volna, úgy látszik, ebben az egyben tudtam kívánságomat teljesíteni. Ugyanis, amint megtudtam, a dékán úr előléptetése folytán visszatér hazájába, az erdélyi püspök úr pedig a kalocsai érsekségbe, a váci püspök úr pedig az erdélyi helyébe megy. Teljes lelkemmel fáradoztam, Szentséges Atyám, hogy ezen kinevezéseket és áthelyezéseket a közölt sorrendben kézben tartsam és véghezvigyem, főleg mert az ügy békés elintézése a nevezett egyházakra nézve hasznos." (Utána előadja az új csere okait.) CCLIII. „Minthogy azonban rengeteg munka és igyekvés után sem lehetett az erdélyi püspök urat rávenni, hogy beleegyezzék áthelyezésébe, sok szempontból arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem alkalmazok kényszert vele szemben. Könnyen engedtem az érveknek és úgy döntöttem, meghagyom békében a saját nézete mellett és utolsó eszközként megújítom fáradozásomat Szentségednél a kalocsai egyház érdekében. Miután eme napokban szerencsésen visszatértem a hadjáratról, amelyre a kedvező helyzet és a honi ügyek kényszerítettek, azon egyházmegye alkalmas kormányzója érdekében fáradoztam. Miután megtudakoltuk a főpap és báró urak véleményét, közös beleegyezéssel a legüdvösebbnek látszott, hogy összejövünk a váci püspök úrral és vállaira rakjuk a valójában terhes igát, nem pedig amaz elárvult érsekség megtisztelő rangját. Bár ez hajdan nagy s nem közönséges kitüntetést jelentett, megfelelő törődés és gondozás híján már régtől fogva olyan elhanyagolt állapotba jutott, hogy helyesen szólva ez a magas rang inkább munkát és a rendesnél nagyobb terhet jelent, mint kitüntetést. Bevallom, ez a férfi hosszú idejig ellenszegült, mert meg volt elégedve háborítatlan békéjével, meglévő tisztségével és számos más mellékelt szempontokkal. Mindazonáltal gyakori és szilárd kérésünk, egy kis erőszak alkalmazása 889 Uo. 675. L. Iohannes Vitéz: Opera 115-116. 235
