Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
végre rávette, hogy beleegyezzék kívánságunkba, mihelyt ez ügyben az apostoli szék az elismerést és pártfogást magára vállalja. Ennek az egyetértésnek kedvező fordulatát mindenki jóváhagyta, nagy véleménnyel és jó reménykedéssel néztünk eme férfi elé, főképpen én, aki vele együtt örültem múltbeli munkájának és sok bensőséges bizonyítékát látom és tisztelem mind az egyházzal való törődésben és példás gondoskodásban, mind pedig a közösség nyilvános szolgálatában, akit az ország főpapjai utánzandó erényességűnek mondanak, aki senki mögött nem szorul a második helyre erkölcsi tisztaságban, és állásának megfelelően annak a gondozásra és segélyre szoruló egyháznak is valóban élére áll és javára válik alkalmas [személyként]. Éppen ezért, ha már a sors másfelé irányította az utat, mint ahogy előző kérvényeimben kívántam, annál nagyobb bizalommal ajánlom föl jelen óhajomat, amennyivel hosszas várakozásunknak előnyösebb, a legnagyobb odaadással és buzgósággal kérve Szentségedet először is, ne bosszantsa a változékonyság, ugyanis ha valami a dolgok eme jelenlegi állásával inkább ellenkezik, az a gondolkodás változékonysága, továbbá, hogy a nevezett Péter püspök urat akár az erdélyi, akár a váci egyházmegye kötelékéből, de valamelyikből bocsássa el és őt inkább a mi közösségünk, mint az ő egyéni hasznára való tekintettel a kalocsai és bácsi kánonilag egyesült egyházakba helyezze át és kegyeskedjék annak, valamint az egész tartománynak élére állítani, mint érseket és pásztort, előre látva azt, hogy annak az érsekségnek, mely már csordultig van a bajokkal az üresedés miatt, még jobban halmozódnak a kárai, ha a késedelmes betöltésre kell várakoznia... Kelt Budán, 1450. január 18-án." CCLIV. Helyesen kérte Hunyadi, hogy Pétert akár az erdélyi, akár a váci egyház kötelékéből bocsássák el. Mert valójában a pápa már beleegyezett abba, hogy Vácról Erdélybe tegyék át. Ezt a római iratok bizonyítják:890 „1449. Péter váci püspököt áthelyezik az erdélyibe." De mégsem ment át oda soha, mert Mátyás azt nem engedte ki kezéből, éppen ezért sem Mátyás nem foglalhat helyet a kalocsai érsekek sorában, sem Péter az erdélyi püspökökében. De a kalocsai érsekek közé sem lehet Pétert számítani. Ezt Ivanich bizonyítja:891 „...ámbár már kihirdették őt a kalocsai érsekségre, mire a bulla megérkezett, elköltözött a világból mindenkinek jelentős fájdalmára." Miután tehát sem Péter, sem Mátyás avagy Máté a kijelölt kalocsai érsekségbe nem mentek át, ezeket a kalocsai érsekek sorából kihagyva892 helyükre a Horváth Mihály által kihagyott szécsi 890 Pray: Hierarchia I. 269. 891 Schwandtner: Scriptores II. 71. 892 Buondelmonte János érsek halála után hosszabb széküresedés következett be a kalocsai főegyházmegye ben. Hunyadi János kormányzó (1446-1452 közötti uralmára l. Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. In: Századok 91 [1957] 46-123., 529-602.) első jelöltje a lengyel Lassocki Miklós (f 1451) krakkói dékánkanonok, I. Ulászló lengyel és magyar (1440-1444) király nevelője volt, aki azonban 1448 őszén végül a lengyelországi IVloclawek püspöke lett. A kormányzó újabb kiszemeltje a szintén lengyel eredetű Maciej z Labyszina erdélyi püspök (1444-1461) volt (őt korábban olasz származásúnak vélték, s de la Bischino néven szerepeltették, személyére l. Temesváry: Erdély püspökei 354-372.), akit a pápa át is helyezett (1449. augusztus 9.), de ő végül nem akart a kalocsai székbe kerülni. Hunyadi ekkor az Agmánd nembeli Kecsed Péter váci püspököt (1440-1450), korábbi kancellárt (személyére l. Bónis: Jogtudó értelmiség 152.) terjesztette elő a 236
