Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
Thoroczkay Gábor: Előszó
megírató Könyves Kálmán király (1095-1116) szándékát abban látják, hogy a pápasággal elismertesse a kalocsai főpapnak Rómában már közel száz éve megkérdőjelezett érsekmetropolitai mivoltát.104 A közelmúltban Koszta László új elméletet dolgozott ki a kalocsai érsekség kialakulásáról. Eszerint csak a XII. században vált véglegesen szét az esztergomi és kalocsai egyházi provincia, s csupán ekkor alakult ki Kalocsa érsekének metropolitai, más püspökök felett is érvényesülő joghatósága. A fenti hartviki tudósítás általa adott új értelmezése szerint Asrik és első utódai csak az érseki címet viselhették, s Kalocsa kezdetben a bizánci egyházban és a latin kereszténység területén az itáliai egyházszervezetben feltűnő, egyháztartománnyal nem bíró, ún. autokefal érsekség volt. E hipotézissel a Pseudo-Isidorus joggyüjtemény említett - egy önálló királyságban csak egy, 10-12 szuffraganeus püspökséget felölelő egyháztartomány felállítását preferáló -elvének hazai érvényesülése továbbra is elképzelhető maradt.105 A teória gyenge pontját mi éppen Hartvik idézett tudósításának egyik részletében látjuk, hiszen az hangsúllyal említi a Kalocsára visszatérő Asrik érseki palliumát. Ez a főpapi jelvény pedig éppen az egyháztartománnyal rendelkező érsekek hatalmát szimbolizálta a VIII-IX. század fordulójától kezdve.106 Ehhez még hozzátehetjük, hogy az állam- és egyházszervezésben nyugati mintákat követő István királyról107 kevéssé tételezhető fel, hogy valójában egy ízig-vérig bizánci hierarchikus formációval108 „színesítette volna" a teljességgel a latin kereszténység hagyományainak megfelelően kialakított magyarországi püspökségi szervezetet. Összegezve: nézetünk szerint Kalocsa már korán, a XI. század első évtizedének közepe táján püspökségből érsek-metropolitai székhellyé vált, de az bizonyos, hogy e státusának általános elismerése és érseki provinciájának végleges kiformálódása (valószínűleg a pápaság és az esztergomi érsekek ellenállása miatt) hosszú, a XII. századig elhúzódó folyamat volt. Magyarország a kelet-közép-európai régió X-XI. században keresztény hitre tért államai közül az egyetlen olyan önálló királyság volt a középkor folyamán, amelynek alapításától kezdve folyamatosan működőképes, más ország hierarchiájától független egyházszervezete volt, s Kalocsa egyházának rangemelésével az újkorig egyedivé vált a régióban a tekintetben is, hogy területén két érseki tartomány is szerveződött. 104 Thoroczkay G.: a 95. jegyzetben i. m. 137-140., 142.; Uő: a 101. jegyzetben i. m. 583-584. A Hartvikféle elbeszélés történeti hitelének elfogadására a korábbi szakirodalomból 1. pl. Györffy Gy.: a 64. jegyzetben i. m. 181-182. 105 Koszta László: A keresztény egyházszervezet kialakulása. In: Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről). Szerk. Kristó Gyula-Makk Ferenc. Szeged-könyvek 2. Szeged 1996. 105-115., különösen 109-110.; Uő: a 81. jegyzetben i. m. 44. stb. 106 Thoroczkay Gábor: Árpád előtt és után. (ismertetés). In: Századok 131 (1997) 1193-1194. A palliumra 1. Koszta L.: a 83. jegyzetben i. m. 84-85. 48. jz. Szintén vitatja a teóriát: Török József(-Legeza László): A magyar egyház évezrede. Bp. 2000. 27. 107 Erre összefoglalóan 1. Kristó Gy.: a 87. jegyzetben i. m. 50-59., 68-95. 108 Pl. az orosz ortodox egyházban jelent meg ilyen, a metropolita és a püspök közötti főpapi beosztás: a novgorodi érsek (arhiepiszkop), aki később vladika címet használt. L. Font Márta: Oroszország, Ukrajna, Rusz. Bp.-Pécs 1998. 91., 126. XXI
