Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

Thoroczkay Gábor: Előszó

3. Ki volt Kalocsa első főpapja? '-^^orai egyháztörténetünk egyik legfontosabb, sokat vitatott problémája az ún. első magyarországi érsekek kérdése. Györffy Györgynek a kutatást évtizedekig meghatározó összefoglalása109

után a közelmúltban többen is tanulmányt szenteltek a problémakörnek,110

de egységes álláspont továbbra sem alakult ki. A magyar egyház XI. század eleji históriájára vonatkozó kútfők összesen öt személyt említenek érseki címmel (Asrikot, Anasztázt, Domokost, Sebestyént, aki talán Radlával azonos, és a missziós főpap Querfurti Brúnót).111 Kalocsával kapcsolatban csak Asrik kerül elő, őt pedig a Hartvik-legenda azonosítja Anasztázzal.112

Állásfoglalásunk előtt így e két néven szereplő, de valószínűleg egyazon identitású főpapra vonatkozó adatokat kell bemutatnunk. Az Anasztáz nevű magyarországi prelátussal kapcsolatba hozható kútfők sorát egy^ 1001. április 4-én kelt ravennai zsinati okmány nyitja meg, ahol mint Sclavania tartomány (Lengyelország) Szent Mária-monostorának apátja szerepel egy ilyen nevű főpap.113

Az 100l-es keltezésű, de valójában 1002-ben kiadott, részeiben hitelesnek tekintett pannonhalmi alapító- (helyesebben: kiváltság-) levél is fenntartotta egy ilyen nevű szentmártoni apát emlékét.114

Anasztáz magyar érsek írta alá az 1007. november 1-én született frankfurti zsinati végzést a bambergi püspökség alapításáról,115

1030 körül pedig ugyanő fogadta Duna-menti székhelyén a regensburgi Arnold szerzetest, miként arról az a Szent Emmerám által véghezvitt csodákról szóló művében beszámolt.116

A későbbi kül- és belföldi források közül csehországiak 993-ban a Prága melletti Bfevnov apátjaként említenek egy Anasztázt,117

a végleges formáját a XIV. században elnyert nagyobbik Gellért-legenda viszont pécsváradi apátként szerepeltet e néven egy klerikust.118 Szent István király Hartvik püspök által írt legendája pedig - mint már említettük - Asrikkal azonosítja.119 Asrikot (akinek a helyes, valószínűleg eredetileg használt névalakja az Asrik vagy Aserik, s az Aszkrik, ill. Asztrik csupán egy hibásan meggyökerezett forma)120 szintén 109 Györffy Gy.: a 63. jegyzetben i. m., ill. Uő: a 64. jegyzetben i. m. passim. 110 L. pl. Thoroczkay G: a 95. jegyzetben i. m. (a Györffy-féle azonosítással kapcsolatos kritikai állásfoglalások ismertetésével, s új feltevésekkel); Kristó Gy.: a 103. jegyzetben i. m. (az e jegyzetben előbb említett tanulmány által felvetett elképzelések kritikájával, s szintén új feltevésekkel). 111 L. ÁKÍF passim, ill. az előző jegyzetben idézett tanulmányokat. 112 Uo. 321. 113 Diplomata Hungáriáé Antiquissima. I. 1000-1131. Edendo operi praefuit Georgius Györffy. Bp. 1992. (A továbbiakaban: DHAI.) 21. 114 ÁKÍF 38. 115 DHA 1.43. 116 ÁKÍF 171. 117 Harald Zimmermann: Papstregesten 911-1024. Regesta Imperii II/5. Wien-Graz-Köln 1969. 716. sz. 118 SRHII. 485. 119 L. a 112. jegyzetet. 120 A névalak kérdésére 1. Mollay Károly: Német-magyar nyelvi érintkezések a XVI. században. Nyelvészeti tanulmányok 23. Bp. 1982. 249-252. XXII