Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
megint csak kalocsai érseknek nevezett János elválasztva ettől a IV. Jánostól V. Jánosként szerepel. De azért a tudós szerző valószínűbbnek tartja,869 hogy azonos az előbbivel. Egyébként a Batthyány-kéziratokból kivehető, hogy az érsekséget ezen közbeeső időben miért mondják üresnek: „1435-ben Ciliéi gróf lefogatta János kalocsai érseket." Mivel az volt a közhiedelem, hogy szabadságát sohsem nyeri vissza, tisztségét üresedésben lévőnek mondták. Tény azonban, hogy 1437-ben a pápa közbelépésére szabadon bocsátották és visszahelyezték székébe. Senki sem jegyezte föl, hogy mi volt a fogság oka. Hermann, Cilii grófja és szlavón bán visszaélt hatalmával, mert Zsigmond apósa volt. Mikor 1436-ban meghalt, fiai, Frigyes és Ulrik hajlandóbbak voltak János szabadon bocsátására. Egy másik kétes dolog adódik bizonyos kéziratok alapján. Ezek szerint András kalocsai érsek egy kiváló beszédet mondott a bázeli zsinaton 1432. augusztus 22-én. De a zsinatok történetének párizsi kiadása a beszéd szerzőjének „Petra-i András colossa-i", s nem „kalocsai" érseket tartja.870 Schmitth ugyancsak 1432-re más nevet ad a kalocsai érseknek:871 „A magyar klérus nevében János kalocsai érseket, a jeles tudományú férfiút küldik Bázelbe, akit IV. Jenő pápa egyik követének tett meg azon a zsinaton." CCXLV. Ugyanazon időben, amikor János érsek a Cilleiek fogságában volt, boldog Marchiai Jakab boszniai minorita helynök járta be egyházmegyéjét, oktatva, nemesítve az embereket. A szent férfiú apostoli munkáját és ennek bőséges eredményét az érsek akadályoztatása miatt a kalocsai káptalan írta meg IV. Jenő pápának a következőképpen:872 „Ezen sorainkkal jelenteni kívántuk Szentségednek, hogy tisztelendő Marchiai Jakab minorita atya, boszniai helynök úr, a gonosz eretnekség nyomozója és gyomlálója, akit Szentséged jelölt ki Magyarországra, ezen ország sok más vidékét bejárva, nem egyszer a legnagyobb testi veszedelmek árán, már régebben a kalocsai és bácsi kánonilag egymással egyesült egyházmegyébe jött társaival. Itt az Úr engedelmével igen bőséges termést takarított be Isten szent egyházába. Ugyanis tömérdek eretneket, közöttük papokat, akik ezen vidéken már hosszú ideje roppant bőségben szaporodtak el, megfogott, szorgos vizsgálatot tartott, és azok maguk önként bevallották, hogy egyesek az erdőben, mások a pincékben, ismét mások a malmokban, némelyek pedig a hegyek barlangjaiban vagy a vermekben meggyalázták a szent dolgokat, az oltáriszentséget, valamint az Úr Jézus Krisztus vérét szurokba foglalva nyakukba akasztották és kárhozatos búvóhelyeikre vitték. Számosan pedig az éj csendjében az ilyen fertőzött helyekre elmenve Krisztus Urunk vérét magukra és ruhájukra öntötték, úgyhogy az a bocskorukig lefolyt és innen még a földre is lecsurgott. És nyilvánvalóan megtudott más nem közepes tévedéseket, melyek ellenkeznek a katolikus hittel. Ezeket az eretnekeket érett megfontolás után megérdemelt büntetésben részesítette, így azokat és pártfogóikat már eltaposta, tévedéseiket pedig szentbeszédeinek igéivel és más alkalmas gyógymódokkal kigyomlálta, úgyhogy a nevezett egyházmegye 869 Pray: Hierarchia II. 76. 870 1518. oszlop. 871 Schmitth: Archiepiscopi Strigonienses 247. 872 Katona: História eritica XIII. 746. L. Fejér: CD X/7. 812-813. 229
