Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
49. IV. JÁNOS 1424-től CCXLIII. O7X a Jánost Horváth 1422-re helyezi és megteszi Garai Miklós fiának és egy másik Miklós, a nádor testvérének. De a Batthyány-kéziratok sem az évben, sem a vezetéknévben nem egyeznek meg ezzel, mert azt mondják: „1424. november 15. De Brondilmotibus János pécsváradi apáttal töltik be az elhalálozás folytán megüresedett kalocsai egyházat, de az okleveleket nem bocsátják ki, csak külön utasításra... december 4-én megküldik részére a palástot... Fölajánlott 2000 forintot... Ki is fizette a tisztelendő kamarának... Egumen Bertrand equinumi püspök a kalocsai egyház koadjutóra lesz...861 Ezek 1424-ben történtek, amely V. Márton pápasága 8. évének felel meg. De úgy látszik Zsigmond nem ismerte el azonnal Jánost, mert az 1425. „március kalendae-jének 6. napján"862 kelt oklevél a kalocsai érseki széket üresedésben lévőnek mondja.863 A következő 1426., 1427., 1429., 1431., 1435. években megint kalocsai érseknek nevezik.864 Viszont megint üresnek mondják 865 1436. „november nonae-jének 3. napján",866 hogy azután megint megjelenjék János Albert király oklevelében867 és Dlugosznál 868 1440-ben. CCXLIV. Kétség merülhet föl, vajon ugyanazon János 1440-ben is a kalocsai érseki egyház élén állt-e, mert az 1436-ban megüresedett. Éppen ezért Praynál az utána márciusától szerepel e tisztségben 1419. április 24-ig, majd - az alábbiak alapján a valós helyzetet figyelembe véve - a hazai oklevelek 1419. április 28.-1421. július 13. között üresedést jeleznek (minderre l. Engel: Archontológia 1. 65.). A főegyházmegyei vikáriusok útján irányította. Jelentős szerepe volt a konstanzi zsinat előkészítésében, s részt is vett azon. Konstanzból nem tért vissza Magyarországra, 1418-ban (a kalocsai érseki tisztségből való felmentés nélkül) a svájci Sión (Sitten) egyházmegyéjének kormányzója, majd püspöke lett. 1437-ben halt meg. Mivel a svájci püspökségre csak leváltott elődje halála után, 1431-ben IV. Jenő pápától (1431-1447) kapott írásos kinevezést, V. Márton pápa (1415-1431) korábbi szóbeli intézkedése érvényességének elismerése vagy el-nemismerése okozhatta a zavart Scolari Carnianus érsek voltának megítélése körül (l. a 848. jegyzetet). Személyére még l. Mályusz: Zsigmond király 212., 218.; Udvardy: Kalocsai érsekek 262-266. 861 A közelebbről nem ismert, Kalocsán nem tevékenykedő főpap valószínűleg a Nápoly melletti Vico Equense püspöke volt. 362 Február 24. 863 Katona: História eritica XII. 440. L. Fejér: CD ÍX/6. 670-671. 864 Uo. 467., 493., 515., 559., 690. L. Fejér: CD X/6. 813-814.; uo. 884-886.; uo. X/7. 86-87.; uo. 238-239.; DRH1301-1457 257. 865 Uo. 762. L. Budapest történetének okleveles emlékei. Szerk. Kumorovitz L. Bernát. III. Bp. 1987. 1158. sz. 866 November 3. 867 Uo. 880. L. Fejér: CD XI. 264-266. Zsigmond király utódának, Habsburg Albertnek a magyarországi uralmára l. Mályusz Elemér: Az első Habsburg a magyar trónon. (Albert király 1438-1439). In: Aetas 1994. 1. sz. 120-150. 868 Uo. XIII. 89. L. Dlugosz: Opera omnia XIII. 660. 228
