Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
alapján bizonyos, hogy azokat akkor valóban engedélyezték: „Mivel az egykori konstanzi zsinaton résztvevő tisztelendő püspökök és a római anyaszentegyház áldozó-és szerpap bíborosai engedélyezték, ez az ország abban a kiváltságban részesült, hogy senkit se hurcoljanak ki apostoli irattal az országon kívüli törvényszék elé, csak ha bizonyos ügyek fellebbezés folytán az apostoli szék elé nem kerültek... elrendelték... hogy külországba senkit se hurcoljanak ki, csak fellebbezés esetén." Mivel ezen törvény és a zsinat befejezése között csak nyolcvan év telt el, ez a szentesítés egykorúnak vagy majdnem vele egyenlő tanúságtételnek tartható, ennélfogva ezen kiváltságban nem lehet kételkedni, ha a zsinat aktái nem is említik, hasonlóképpen a bullában sem, melyet Werbőczy igen, de az akták szintén nem említenek. És a következményekből kiderül, hogy a magyar királyoknak ezt a főkegyúri jogát erősítették meg, amikor ennek megfelelően Magyarországon választás vagy kérelmezés nem fordul elő. Hogy Zsigmond a főkegyúri jogot a konstanzi zsinat tartama alatt használta, annak Hardtnál találjuk némi nyomát:858 „Miután János pápát székéről letették, Zsigmond császár tüstént magára vette a német egyházak gondozását, püspököket és egyházi elöljárókat állítva." Igen valószínű, hogy a német egyházakról mondottak a magyarokra is vonatkoztak. Úgy látszik, akkor sikerült megszerezni a főkegyúri jogot a magyar király számára, amikor a pápai trón üresedésben volt, mert XXIII. Jánost már letették, V. Mártont még nem választották meg, ezért van az, hogy sem Werbőczy, sem II. Ulászló nem említi a pápát, hanem amaz csak a zsinatot, emez meg csak a bíborosokat hozza szóba.859 Láttuk továbbá, hogy Zsigmond már a zsinat előtt kalocsai érseknek szólítja Andrást, de az oklevelet csak akkor írja alá, mikor a zsinat 1418-ban feloszlott.860 858 Hardt: Concilium Constantiense IV. 299. 859 Katona számos későbbi történetírót megelőzve jutott helyes következtetésre az ún. konstanzi bulla kapcsán, amelynek a szövegét csak a XX. században tárta fel Mályusz Elemér. Az 1417. szeptember 19-én a konstanzi zsinatra (1414-1418) összegyűlt bíborosok által kibocsájtott kötelezvény jogi minősítése körüli viták máig tartanak: sokan a királyi főkegyúri jog egyház általi elismerését látják benne, míg mások kételkednek egyházjogi érvényességében, különösen a XV. századi pápák későbbi intézkedéseinek fényében. A bíborosok az iratban megígérik, hogy olyan pápát választanak majd, aki -utódaival együtt - biztosítja, hogy a kegyuraság alatt álló hazai egyházi javadalmaknál a Szentszék nem avatkozik be az adományozásba, a többi javadalomba (érsekségek, püspökségek stb.) pedig az uralkodó által kérelmezett személyeket helyezi, mérsékeli (az érsekek esetén) vagy teljesen elengedi (a többi egyházi tisztségviselőnél) a Szentszéknek fizetendő annatákat, megígéri a külhoni bírói fórumokra pápai levél útján való idézés megszüntetését, valamint elismeri, hogy egyházi pereket a továbbiakban kezdeni nem, csak folytatni lehet Rómában. A bullát ismerte Werbőczy is. A téma máig alapvető feldolgozását l. Mályusz: Konstanzi zsinat, a bulla kiadását l. uo. 9-11. A kérdés modern összefoglalását l. Erdő: Pápaság 86—92. 860 Benzi(s) de Gualdo András (Andrea de BenzifsJ de Gualdo) érsek itáliai (umbriai) származású volt, jogi doktorátust szerezve hazájában töltött be egyházi tisztségeket, majd 1389-ben spalatói érsek lett. Zsigmond királyt támogatta, s távozott székvárosából. (1411-ben a pápa thébai címzetes érsekké nevezte ki, de a magyar forrásanyagban kalocsai kinevezéséig régi címével szerepel). Ezután magyarországi egyházi tisztségeket (egri püspöki helynök, a bakonybéli apátság kommendátora) viselt, s sokat foglalkoztatott diplomatája volt uralkodójának. 1412-ben Zsigmond vissza akarta helyezni Spalatóban, de e törekvése nem járt sikerrel. A pápa 1413. január 4-én nevezte ki kalocsai érsekké, ez év május 15-én már így tüntetik fel királyi oklevelekben, folyamatosan azonban csak 1416. 227
