Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
egyetértésével. Kelt Kalocsán, ötvened vasárnap előtti pénteken, az Úr 1318. esztendejében."689 A másolat, melyet nagyságos Szirmai Antal úr volt szíves velem közölni, eltér a következő szavakban: „a tisztelendő atyák a kalocsai Szent Pál apostol templomban személyesen megjelenvén." Hogy melyik szöveg részesítendő előnyben, már azért sem lehet bizonyossággal eldönteni, mert Kalocsán sem a Szent Péter, sem a Szent Pál templomnak semmi emléke vagy nyoma nem maradt fönn. CCVII. László érsek kiváló tudományos képzettségét az is bizonyítja, hogy bár Szent Ferenc rendjéből emelték föl, mégis csakhamar királyi kancellár lett, továbbá, hogy XXII. János pápa megkérdezendőnek tartotta véleményét abban a vitában, mely Krisztus és tanítványai szegénységéről nagy szenvedéllyel folyt. Érdemes itt meghallgatni az ő szilárd észokokra támaszkodó véleményét, melyből lemérhetjük tudása mélységét. Ez a következő:690 „Kérdés: Eretnekség-e azt állítani: Krisztusnak és apostolainak nem volt semmilyen közös vagyona? Ebben a kérdésben, Szentséges Atyám, fönntartva mindig Szentséged és az apostoli szentszék helyreigazítását, amelynek minden szavamat alávetem, a válaszom: Krisztusnak és apostolainak volt valami közös vagyona. Ez világosan és nyilvánvalóan kitűnik a Szentírás több helyéből. De arról, hogy az ellenkezőt állítani és elfogadni eretnekség-e, nem merek nyilatkozni, mert ebben a komoly és súlyos tételben félek bármilyen elhamarkodott ítéletet mondani. De azt szilárdan hiszem és vallom, amit Szentséged és a szentszék e tekintetben értendőnek és tartandónak ítélt. Tehát annak a bizonyításnak, hogy ti. Krisztusnak és apostolainak volt valami közös vagyona, így fogok neki. János 12. fejezetében olvassuk, hogy Krisztus azt mondta Júdásnak: »Amit teszel, tedd gyorsabban. És senki az asztalnál ülők közül nem értette.« Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy Júdásnál volt az erszény, azért mondta neki, hogy vásárolja meg, ami kell az ünnepre, vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. Ebből adódik az az értelem, hogy volt nála valami félretéve, amit a saját és mások szükségleteire szokott kifizetni. Ezen erszénynek ugyan nem Júdás, hanem Krisztus volt a tulajdonosa, amint kitűnik а С XII.q.1. „Exemplum"-ból és még jobban a XXIII.q.4. „Quid ergo"-ból, ahol ez áll: »íme, Júdás tolvaj, ne is vitasd, tolvaj és szentségtörő, és nem akármilyen tolvaj, hanem az Úr erszényének tolvaja.« Ha ugyanis Júdás lett volna az erszény tulajdonosa, jogtalanul mondhatták volna tolvajnak és rablónak, mert a ius commune azt mondja: »Az olyan dolgon, amely tökéletesen az 689 / 318. március 3. 690 Péterfy I. 295., 315. ^4 pápaság és a ferencesek spirituális ága közötti vita a krisztusi és apostoli vagyon kérdésében az 1310-1320-as években éleződött ki, amelyeit végül XXII. János pápa zárt le 1323-ban, állítva Krisztus és az apostolok közös tulajdonának létezését. A szerzetesrendben azonban továbbra is folyt a vita a vagyonszerzés és az eredeti rendi célokat előnybe részesítő irányzatok között, s végül ez vezetett a birtokokkal rendelkező konventuális, valamint az eredeti regulát szem előtt tartó obszervánsok elkülönüléséhez. A pápa által a fentiek tárgyában korábban összehívott avignoni tanácskozáson a kalocsai érsek is résztvett, ott hangzott el itt idézett hozzászólása, amely a későbbi pápai állásfoglalással, s nem rendtársai véleményével egyezik. A dokumentumban közölt kánonjogi idézetek a XII. századi Gratianus Decretumából származnak (l. Ae. Friedberg: Corpus iuris canonici I. Decretum magistri Gratiani. Lipcse 1879.). A forrásrészlet értelmezésében Rihmer Zoltán segítségét is igénybe vettem. 195
