Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
enyém, nem követek el lopást és nem indítható ellenem a lopás keresete.« Azonkívül János 4. fejezetében az áll, hogy »Jézus az úttól elfáradva leült a forrás fejénél és tanítványai elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.« És Lukács 22. fejezetében azt mondja: »Akinek van zsákocskája, vegye föl a tarisznyát is; és akinek nincs, adja el tunikáját és vegyen kardot.« Magukról az apostolokról és más tanítványokról mondja az Apostolok Cselekedetei 2. fejezete: »A sokaságnak egy szíve és egy lelke volt és senki közülük abból, amit birtokoltak, nem mondott valamit a magáénak, hanem mindenük közös volt.« És a az Apostolok Cselekedetei 4. fejezetében: »És hogy, akinek házai és földjei voltak, eladta és odahozta azok árát, és az apostolok lába elé tették. Kiosztották pedig kinek-kinek szükséglete szerint.« Ezeket a szavakat átvették а С XII.q.1. „Dilectissimis"-nél. Ezenkívül ehhez igen jól illik Melchiadés C. XII.q.1. „Futuram" kezdetű szövege: »Az apostolok a jövendő egyházat a nemzetekben látták előre, ezért egyáltalán nem szereztek birtokot Júdeában, hanem csak pénzt a szűkölködők gyámolítására.« Ezáltal a fenti érveléssel az írás ellentétes értelméből kitűnik, hogy ha az apostolok úgy látták volna, hogy az egyház Júdeában marad meg, nemcsak a birtokok pénzbeli értékét, hanem magukat a birtokokat is birtokolták volna. És ésszerű is, mert több hasznot tudtak volna juttatni a szűkölködőknek a birtokok jövedelméből, mint azoknak árából, amint Orbán mondja С XII.q.1. „Videntes"-ben. Tehát nem a mindennemű tulajdonról való lemondás miatt nem törődtek az apostolok a birtokok szerzésével, hanem mert az egyház Júdeából átkerült a nemzetek közé. Ezért akiknek most vannak birtokaik vagy más javaik közösben, éppúgy, sőt nézetem szerint sokkal inkább mondhatók a tökéletesség állapotában levőknek, mint azok, akik azt mondják, hogy semmi személyes vagy közös vagyonuk nincs, a dolgok egyszerű használatán túl, amint а С XII.q.1. „Expedit" igazolja. Ezért ezekről is elmondható, hogy éppúgy követik Krisztus és az apostolok nyomdokait, mint amazok. Mert, mint mondtuk, Krisztusnak is volt erszénye, jelezvén ezzel, hogy jegyesének, az anyaszentegyháznak is lesz erszénye a saját és mások szükségleteire. Az apostolok is elfogadták volna a birtokokat, ha nem látták volna előre, hogy az egyház Júdeából átkerül a nemzetek közé... igaz a hagyomány, hogy Krisztusnak és apostolainak volt valamijük közösben, mert azoknak a dolgoknak nemcsak a puszta és egyszerű használatát, hanem a tulajdonjogát is a legteljesebb mértékben bírták. Mert aki egy dolognak csak az egyszerű használatával bír, magát a jogot, amellyel bír, senkinek nem adhatja el, nem adhatja bérbe és nem engedheti át ingyen. Senki sem adhatja azt, amivel nem bír: I.q.7. „de iure patris". Éppen ezért szépen van kifejezve a kánonban: »Ugyanis minden tulajdonos, amije van, ha akarja, eladja, akár rabszolgáját vagy mást azokból, amiket birtokol. Hasonlóan, aki nem akar annak a tulajdonosa lenni, amit megvett, a pénz értéke által megszerzi azt: I.q.l. „Eos". Más helyen pedig mondja, hogy nem idegeníthet el egy dolgot más, csak a valódi tulajdonosa: 53. d. „Alibi". Ezért az egyszerű használati joggal bírók nem, hanem csak az igazi tulajdonosok idegeníthetik, adhatják, ajándékozhatják el jogosan dolgaikat. Ezen kívül az elhasználható dolgokon nem hozható létre haszonélvezet sem a természetjog, sem a civiljog alapján, a természetjog szerint azért nem, mert a dolog állaga nem marad épségben, a civiljog szerint azért nem, mert az ilyen dolog tulajdona, illetve tulajdonjoga átszáll a hagyományosra, bár célszerűségből bevezették, hogy, amikor haszonélvezetet haszonélvezetként hagyományoznak, az ilyen 196
