Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

csatlakoznának, őket tanáccsal látnák el, segítenék vagy kedveznének nekik, akár titokban, akár nyíltan, azokat vagy azt legott esküszegőknek és becsteleneknek tartjuk és számítjuk, írni fogunk ellenük az apostoli széknek, amint megesküdtünk, hogy azok elmozdítás vagy lefokozás büntetésébe essenek bele, amelyek valamelyikére mi önként köteleztük magunkat, az ország, a lakosság és minden egyház közös jogának és szabadságának megvédése céljából, kérni fogjuk, hogy apostoli urunk szabja ki, ha ez nekünk bizonyíték alapján kiderült, mint a béke és egyetértés megbontóira, a püspöki tisztség állásánál alacsonyabban lévőkre pedig, akik úgy találtattak, hogy az egyházi szabadság rovására ilyen üldözőkhöz csatlakoztak, nekik szolgálatot teljesítettek, elpártolást tanácsoltak, néhai Gentilis követ úr rendelkezése szerint a kiközösítésbe essenek bele a tett elkövetésével, ezenfelül állásukat örökre elveszítsék és a papi kiváltságtól megfosztottaknak minősüljenek, ezek javadalmát az, akihez az adományozás tartozik, mint jogilag és tényleg üresedésben lévőt, juttassa megfelelő személynek, aki hasznosan tud munkálkodni az egyház előrehaladásán ..." A többi hiányzik. CCVI. Mindez azt mutatja, hogy Magyarország állapota abban az időben nagyon zilált volt. A bajok főoka a pánoskodás, melyet a különböző királyok pártfogói szítottak és még nem csillapodtak le teljesen. Még nem békélt meg Károly királlyal Trencséni Máté, aki különösen a nyitrai püspöknek okozott roppant károkat. Ez Kalocsán, az érsek beleegyezésével megújította az egyházi átkot, melyet arra a pápai követ kiszabott. A következő forrás beszél erről:688

„László testvér, Isten és az apostoli szék kegyelméből kalocsai érsek, a királyi udvar kancellárja, Benedek, a csanádi, Benedek testvér, az erdélyi, György, a szerémi, László, a pécsi, Miklós, a győri és Ivánka, a váradi egyházak püspökei tudtul adjuk... hogy Krisztusban tisztelendő János atya, Isten kegyelméből nyitrai püspök és örökös ispán, akit Máté egykori nádor, néhai Péter nádor fia, száműzött és kiűzött várából és minden birtokából, a székesegyházat és a várost iszonyú tűzvésszel porrá égette, nyitrai várát, a város tornyait és falait földig rombolta, jószágait a káptalanéval együtt széltében földúlta, azért mert szilárd és fáradhatatlan hűséggel kitartott Károly urunk, Isten kegyelméből Magyarország jeles királya mellett és mert végrehajtotta a kiközösítést és tilalmat, melyeket az apostoli szék követei, Gentilis, Miklós és a magyar érsekek és püspökök közzétettek és kihirdettek ellene, követői és mások ellen, a királyi és egyházi javak elfoglalása miatt, azután újból kiadták néhai Péter nádor fia Máté egykori nádor ellen az alábbi kiközösítési és tilalmi döntést. (Ide beiktatták János nyitrai püspök döntését, bőségesen fölsorolva a károkat, melyeket trencséni Máté az ő egyházának okozott és azután így végződik.) Ezt a kiközösítési és egyházi tilalmi döntést tisztelendő László atya, kalocsai érsek akaratából és hozzájárulásával kiadtuk és közzétettük az ő és előbb nevezett tisztelendő atyák jelenlétében, a kalocsai Szent Péter apostolnak szentelt templomban az érsek úr 688 Uo. 365. L. Anjou-okit. V. 50. sz.; Fejér: CD VIII/2. 169-183. I. Károly király leghatalmasabb ellenfelére, trencséni Csák Mátéra (f 1321) l. Kristó Gyula: Csák Máté. Magyar História. Életrajzok. Bp. 1986. János püspök 1302-1328 között állt a nyitrai egyházmegye élén, s ezen akciója éppen a tartományúrral időlegles szövetséget kötő, s a nyitrai püspöki javak elvételét eltűrő I. Károly politikáját opponálja. L. Rácz: Anjou-ház 63. 19 A