Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

szuffraganeusaikkal, kivéve a vácit, mely szék akkor üresedésben volt. Ezen a következő döntést hozták:687

„Tamás, Isten irgalmából esztergomi érsek és ugyanazon helynek örökös ispánja, János, a nyitrai, Márton, az egri, István, a veszprémi, Miklós, a győri és László, a pécsi egyházak püspökei, ugyanazon szent esztergomi egyház szuffraganeusai, László testvér, ugyanabból kalocsai érsek, a királyi udvar kancellárja, Ágoston testvér, a zágrábi, Benedek, a csanádi, Benedek testvér, az erdélyi, György, a kői és szenternyei, Péter testvér, a boszniai és Ivánka, a váradi egyházak püspökei, a mondott kalocsai egyház szuffraganeusai, minden Krisztushívőnek... üdvöt az Úrban! Az élők tudomására, az utódoknak emlékezetül adjuk, hogy alkalmas eszközökkel gondoskodni akarván az egyházak közös hasznáról és szabadságáról, valamint az ország javáról, meghívtunk mindenkit, akik nehézség nélkül meg tudtak jelenni, s egybegyűltünk Kalocsán, az érseki székesegyházban közös megbeszélésre. Úgy döntöttünk, hogy első az egység megszilárdítása magunk között. Mert a háromszoros kötél nehezebben szakad és az egyesült erő nagyobb hatással működik, mint a részekre osztott. Hogy pedig az egység, illetve egyesülés közöttünk jó és balsorsban sértetlenül kitartson, ígéretet tettünk, vállaltuk és köteleztük magunkat, Isten szent evangéliumára személyesen megesküdve, hogy egyik a másikat segíteni köteles a kölcsönösségi viszony alapján, közülünk egynek a sérelmét mindannyian a magunkénak tartjuk, bárminemű egyházi javak és tizedek megtámadói, fosztogatói, lefoglaiói vagy megszállói ellen, akármilyen helyzetű, állapotú, méltóságú vagy tisztségü lenne is, egyenlő és közös akarattal, mindkét karddal fölkelünk, azok ellen pedig, akik különféle adókat, behajtásokat, gyűjtéseket, bor- és fertályadókat és más hasonló sérelmes dolgokat, munkákat, várszolgálatot raktak az egyházak népeire, elfogadtak vagy kicsikartak, a szent atyáktól megállapított kánoni büntetéseken kívül, mindegyikünk a saját egyházában tartozik a kiközösítést újból nyilvánosságra hozni, az apostoli szék követeinek enemű kiadott döntéseit közzétenni a szokásnak megfelelően minden vasár- és ünnepnapon, s ugyanezt fogjuk tenni alattvalóink által egyházmegyéinkben. Mivel azonban a különböző irányban lakó személyek a távolság és emberi természet miatt nem tudnak mindig összejönni és akaratukat kölcsönösen kinyilvánítani, csak hírnökök segítségével, ezért szükségesnek ítéljük, hogy ügyeinket megfelelő és hitelt érdemlő, akár egyházi, akár világi személyek útján bonyolítsuk le, akik a ni üzeneteinket mindegyikünknek hűségesen megviszik, ezért az olyanok, akik e hírnököket elfogják, javaikat vagy a leveleket elveszik, azokat elragadni vagy fölnyitni merik, valami kárt tesznek vagy tétetnek bennük, akár magukban vagy másokkal, akár nyíltan vagy titokban, hacsak nyolc napon belül helyre nem hozzák, pusztán a tény alapján kiközösítésbe esnek, ezt a döntést mi mindenütt kihirdettetjük és végrehajtatjuk mindaddig, míg az elragadott javakat vissza nem állítják és a nekünk okozott sérelemért elégtételt nem adnak. Ha pedig közülünk valaki vagy valakik az árulás szellemétől vezetve ettől az eskütől és kötelezettségtől vissza mernének lépni és a szilárd egység megőrzését cserbenhagyva visszahúzódnának, továbbá kedvezés, kegy, jutalom reményében vagy félelemből az egyházak üldözőihez 687 Katona: História eritica VIII. 360. L. Anjou-okit. V. 46. sz.; MES II. 744-746. A dokumentum 1318 februárjában keletkezett, s főként az uralkodó politikájával (az egyházi vagyon kezelése, kormányzati módszerei) szembenálló egyházi vezetők célkitűzéseit fogalmazza meg. L. Rácz: Anjou-ház 62-63. 193