Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

főpásztor alatt, átment Vicenzába és ott az alapismeretek megszerzéséhez fogott,432 nem óvakodva attól, hogy tudatlanságát illetlen külföldi csavargása közben csúfosan elárulja, ahelyett, hogy otthon elővigyázatosan tanulna, amivel jóvátenné. Amiért is neki levélben megparancsoltuk, hogy minden halasztást félretéve tüstént térjen vissza a kalocsai egyházba, vegyen maga mellé bizalmasan néhány jártas férfit és azok tanulmányi vezetésével erejétől telhetőleg haladjon előre a tudományban, gondosan ügyelve arra, hogy tudásbeli hiányát erkölcseivel és őszinte megváltozásával úgy igyekezzék jóvátenni, hogy mi egyiket a másikkal kiegyenlítve, képesek legyünk bizonyos mértékig megtűrni. Máskülönben annak a példája nyomán, aki mondta: »Bánom, hogy embert alkottam«, másképpen kell róla gondolkodnunk, hogy, amit rászedettként fölépítettünk, óvatos körültekintéssel, az Úr kegyelmével végül is lerontsuk. Amiért is királyi felségedet gondosan intjük és buzdítjuk, miszerint őt erre buzgón vedd rá, nehogy ellenkező esetben inkább letaszítva találd azt, akit ennyire törekedtél fölemelni. Kelt Lateránban, február kalendae-jének 12. napján, pápaságunk 11. évében."433

Andrást Gertrúd iránt érzett túlságos vonzalma vette rá, hogy Bertold kalocsai érsekké választását szorgalmazza, sőt, hogy még ugyanazon évben bánná tegye, más, a haza körül kiváló érdemeket szerzett férfiak mellőzésével. Ezzel a kitüntetéssel ékeskedve olvassuk nevét abban az oklevélben, melyben András király Adolf szepesi prépostnak juttatott „egy bizonyos földet a Szepességben, Poprád fölött, miután - mondja a király434 - Adolf prépost a mi és igen kedvelt hitvesünk, a királyné szolgálatában a pápa úrnál, a császároknál és különböző fejedelmeknél sokszor személyét és vagyonát kockáztatta és hűségesen fáradozott, a királyné és tisztelendő testvéreinek, Bertold kalocsai érseknek és a bambergi püspöknek kérésére...". CXLII. Bertold, András király és rokona pártfogására támaszkodva, úgy látszik, meg akarta szerezni a magyar királyok megkoronázásának jogát, amelyről pedig János érsek kérésére Ince még ebben az évben két levélben is - május idusának 7. napján és idusán - kinyilvánította, hogy mindig az esztergomi érsekek joga volt és maradt is. Mivel ezeket II. Pál érseknél, a CV. fejezetben kivonatosan már közöltük, itt csak a bevezetést és az ott elhagyott zárórészt adjuk:435 „...Miután te, Krisztusban tisztelendő testvérünk, kérelmezted tőlünk, hogy a magyar királyok megkoronázásának jogát, mely szerinted téged illet és utódaidat, neked és azoknak, apostoli kiváltságlevél formájában méltóztassunk megerősíteni. Mi pedig megnéztük elődünk, a boldog emlékű Sándor pápa jegyzékét és abban azt találtuk... hogy a boldog emlékű Kelemen és Cölesztin, nevezett elődünk példájára, a magyar királyok megkoronázásának tisztét elődeid és a rádbízott egyház javára erősítették meg apostoli hozzájárulásukkal. Mi tehát ugyanazon elődeink nyomdokaiba lépve, a föntmondott jogot, ti. hogy a magyar királyokat 432 Vicenzában III. Ince támogatásával, a bolognai egyetem tanárainak közreműködésével létezett rövid ideig (1205-1209 között) egy egyetemszerű stúdium generale. L. G. M. Varanini: Vicenza. In: LexMA VIII. 1624-1625. hasáb. 433 1209. január 21. Még l. a 335. jegyzetet. 434 Katona: História eritica V. 92. L. Reg. Arp. 243. sz. Az oklevél 1209-ben kelt. 435 Uo. 112. L. Potthast 3725. sz.; MESI. 187-189. 133