Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

az eretnekeknek. Ezeket Imre az Incéhez intézett levélben összefoglalta - s mint láttuk -, a kalocsai érsek nevét a „J" kezdőbetűvel elárulta, számunkra pedig bizonyította, hogy János érsekségét ez éven túlra nem lehet helyezni. CXXVI. A pápa egyik Imre királynak küldött leveléből kitűnik, hogy ezidőtájt az esztergomi és kalocsai érsek közt valamilyen peres ügy merült föl. A király ugyanis kérte a pápát, hogy szentföldi hadjáratra tett jámbor fogadalmát szeretné végbevinni, ne engedje tehát, hogy távollétében a két főpásztor pereskedjék:391

„Előterjesztették nekünk nagyságod részéről - mondja Ince -, hogy miután te a Szentföld megsegítésére keresztet vettél fel... nehogy azalatt országodban valami lázongás törjön ki, kegyeskedjünk kötelezni tisztelendő testvéreinket... az esztergomi és... a kalocsai érsekeket, hogy a te távolléted alatt egyházaik ügyében ne folytassanak pereskedést, amiből az országban széthúzások és botrányok származhatnak, sem hazatértedig mi se foglalkozzunk a már folyamatban lévő ügyek megismerésével és elintézésével... Kelt Lateránban, március kalendae-jének 2. napján, pápaságunk 6. évében."392

Miféle perek voltak ezek? Valami jelét látjuk Incének a Jób akkori esztergomi főpaphoz írt levelében:393

„Azt a jogot, amelyet a jóemlékezetű Sándor pápa, a mi elődünk és a jeles emlékű Béla magyar király, sőt a kalocsai egyház is az esztergomi érsek javára nyilvánosan elismert, amint az eredeti iratokban megvan, ti. hogy a magyar királyokat mindig az esztergomi érsekek tartoznak megkoronázni és a boldog emlékezetű Kelemen és Cölesztin, a mi elődeink, levelükben meg is erősítettek... neked és utódaidnak apostoli hozzájárulásunkkal megerősítjük... Kelt Praenestében, május nonae-jének 3. napján, pápaságunk 6. évében."394

Jóllehet ezt a jogot az esztergomi érsekek számára ismételten kinyilvánították, mégis ugyancsak III. Ince leveléből később látni fogjuk, hogy Imre király fiát, III. Lászlót, a kalocsai érsek koronázta meg 1204-ben. CXXVII. Miután a magyar királyok koronázási jogáról támadt vita most lekerült a napirendről, hogy nemsokára újra föléledjen, a mi Jánosunk érdekében támadt másik perbe fogunk bele, mely nagy szenvedéllyel folyt. Ugrin halála után ugyanis az esztergomi érsekség megüresedett. Az ottani kanonokok János kalocsai érseket kívánták, a tartománybeli püspökök ellentmondtak, mire az ügy III. Ince pápa elé került, aki az 391 Katona: História eritica IV. 662. L. Potthast 1845. sz.; Fejér: CD II 403. 392 1203. február 28. 393 Katona: História eritica IV. 669. L. Potthast 1896. sz.; Fejér: CD II 416. 394 1203. május 5. A XII. század második felében több alkalommal is a kalocsai érsek koronázta meg a magyar királyokat, s ezt az esztergomi érsek komolyan sérelmezte. így III. Béla már 1174-ben elismerte az esztergomi érsek koronázási jogát, majd a főpapok 1181-1185 között, 1188-ban, 1191-ben, s az itt említett 1203-ban a pápasággal is elismertették ebbéli kiváltságukat. A két magyarországi érsek viszonya a XIII. század első éveiben - hasonlóan az 1170-es évek második feléhez (l. a 346. jegyzetet) - újból kiéleződött (bizonnyal a koronázás és a kalocsai érseki tartományban fekvő királyi egyházak feletti felügyelet kérdésében), sőt Jób esztergomi érsek (1185-1203) fel is jelentette a Szentszéknél kalocsai kollégáját, Jánost - többek között - jogtalan püspökszentelések és palliumhasználat miatt (erről számol be az e jegyzetben egy részletében idézett oklevél). A kérdésre l. Kumorovitz: Buda (és Pest) kezdetei 29-30.; Koszta: Adalékok 79-80. 119