Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

bácsi, hol a kalocsai érsek címét használta. Kozma tehát abban az évben, amikor már Andrást bácsi érseknek nevezik, nem lehetett érsek: sem a mondott András előtt (hiszen ő már 1176-ban érsek volt), sem utána - ha az esetleg éppen abban az évben halt volna meg - az év hátralévő részében. Ugyanis az 1169. évi oklevél „kalocsai érseket... elferdült szokást" emleget, ami azt jelzi, hogy nem a diploma keltének évében volt érsek, hanem előbb, mivel az „elferdült szokást" meg tudta fékezni. Ennélfogva azt a hírhedt oklevelet nem az 1179., hanem az 1169. évre kell helyezni, Kozma érsekségével együtt.345

Egyébként az 1179. évi lateráni zsinat - melynek aláírói között szerepel András bácsi érsek - célja mások mellett az volt, hogy a valdens eretnekeket elítélje. Ezeket itt egyházi átokkal sújtották, akik ezután főleg a kalocsai érsekek ügybuzgóságát és éberségét tették próbára, mert elözönlötték Boszniát, mely hamarosan eme metropoliták alá tartozott.346 17.1. ISTVÁN 1182-től CVIII. úp *-^ ray Kozma után, akit Andrással azonos időpontra, 1179-re helyez, I. Istvánt sorolja be 1182-re, de minden időrendre vonatkozó bizonyíték nélkül, amit mi sem találtunk sehol. István halálát 1187-re teszi, hivatkozva egy XII. századi kéziratos krónikára, melyben 1187-re ez áll:347 „István kalocsai püspököt hivatalától megfosztják." Jegyzetben hozzáteszi:348

„Nem csoda, hogy nem nevezi érseknek, hiszen Martiriust is, aki pedig nyilvánvalóan esztergomi érsek volt, csak püspök címmel tiszteli meg."349

Én 345 Katona keltezését a későbbi kutatás is igazolta. Még l. a 331. jegyzetet. 346 Katona még nem ismerhette a spanyolországi Tortosában megtalált pápai levélgyűjteményt, amelynek három darabja is a magyarországi viszonyokkal, s különösen András érsekkel kapcsolatos (l. Holtzmann: Pápai levelek 412., 413-414., 414-415.). A kalocsai egyházat 1176 tájától vezető főpap 1178-1179 táján ellentétbe került III. Béla királlyal, minden valószínűség szerint a királyi egyházak feletti joghatóság ügyében. Ez újból előtérbe helyezte a mellőzött Lukács esztergomi érseket, aki helyett éppen András volt a magyar egyház tényleges feje. A kalocsai és az esztergomi főpásztor viszonya már régen feszült volt, hiszen Lukács 1169-ben nem akarta beiktatni Andrást győri püspöki tisztségébe, s a királlyal való viszály idején (amikor Andrást megfosztották hivatalától, s így jövedelmeitől is) ki is átkozta kalocsai kollégáját. A helyzetet végül III. Sándor pápa rendezte a király, valamint a két érsek között (a pápai beavatkozás emlékei a fent említett dokumentumok). András 1186 tájékáig vezethette a kalocsai érsekséget. Személyére, valamint a kor egyházpolitikai kérdéseire még l. Győry: Gesta regum 7-22.; Kubinyi: Királyi kancellária 61-63.; Udvardy: Kalocsai érsekek 74-76.; Koszta: Adalékok 78-79.; Makk: Külpolitika 211.; Uő: András 5. In: KMTL 44-45. 347 Ez a „ krónika " a Pray-kódexben fennmaradt Pozsonyi Évkönyv. L. SRHI. 127. 348 Pray: Hierarchia II. 47. 349 SRHI. 187. Martyrius 1151-1157 között volt esztergomi érsek. 107