Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
második püspökét „Névtelen"-nek nevezni, mintsem alap nélkül a háromból egy meghatározottat beerőszakolni.258 3. DEZSŐ LXXVIII. *-^^izonytalan, mikor nyerte el Dezső a kalocsai püspöki széket, de az biztos, hogy legfőképpen Dezső főpásztor fáradozására békült meg 1064-ben Géza Salamonnal. Mikor ugyanis nézeteltérés támadt a király és a herceg között és már-már egymásra törtek,259 „a püspökök és más egyházi férfiak buzgón fáradoztak, hogy köztük a békességet elrendezzék, leginkább azonban Dezső püspök csillapította mérséklő figyelmeztetéseivel és nyájas beszédeivel Géza herceg dühét, hogy a fiatalabb Salamonnak engedje át az uralmat." Ugyancsak Thuróczy tanúsítja, hogy ezt a békességet megerősítették először Győrben, a következő év január 20-án, majd Pécsett húsvétkor, ami akkor március 27-re esett. Dezső püspök tehát igen nagy érdemeket szerzett a magyar haza szolgálatában, mert ékesszólásával kivette a fegyvert a viszálykodó hercegek kezéből és megakadályozta a keresztény vér ontását. Mivel Thuróczy nem nevezi meg Dezső székhelyét és a béke Győrben jött létre, eleinte azt gondoltam,260 hogy győri püspök volt. De a királyi oklevelek bizonyítják, hogy kalocsai püspök volt, hacsak két ilyen nevű püspök nem volt ebben a században. Ugyanezek azt is igazolják, hogy ez a Dezső kalocsai püspök volt, nem érsek. Téved tehát Horváth,261 hogy „Dezső mint kalocsai érsek van aláírva a garami Szent Benedek apátság alapítólevelében 1075-ben", mert ott Dezsőt csak kalocsai püspöknek, nem érseknek 258 Katona még nem ismerhette Weiser Frigyes kalocsai jezsuita felfedezését a múlt század végéről, miszerint 1050-ből két külföldi forrás is fenntartotta egy György nevű kalocsai érsek emlékét. Az egyik IX. Leó pápa (1048-1054) 1051. január 11-i levele Hugó besançoni érsekhez, amelyben az érsek székhelyén 1050 októberében történő oltárszentelés kapcsán említi Györgyöt, „ a magyarok kalocsai egyházának érsekét" (l. Gombos 1451.). Részletesebben szól a főpapról az eseményekkel kortárs Widricus apát Miracula sancti Gerardi episcopi Tullensis című müvében, ahol a Leó pápa által Toulban 1050. október 20-án elvégzett szentté avatás kapcsán így emlékezik meg az odagyűlt főpapokról: „Sőt még György kalocsai érsek is eljött Magyarországról, akit közügyekben [vállalt] követsége és az apostoli áldás vágya vezetett oda távoleső tájakról" (l. Gombos 1641.). A diplomáciai küldetés célja minden bizonnyal az I. András (1046-1060) uralkodásának jórészét meghatározó német-magyar szembenállásban való pápai közvetítés elérése volt (minderre l. Makk: Külpolitika 87.). A Györgyről szóló kútfők előkerülése egy csapásra megcáfolta azt a - Katona által is képviselt -nézetet, miszerint a kalocsai egyház a XI. század jórészében nem érsekség, hanem csak püspökség volt. György érsekre még l. Udvardy: Kalocsai érsekek 28-32. 259 Thuróczy Krónikája II. rész 47. fejezet. L. Thurocz: Chronica 96. 260 Katona: História eritica II. 211. 261 Horváth: Natales 19. 87
