Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
LXXIII. Hogy a „kalocsai érsek" kitüntető címnek már örvendetes birtokában volt, mikor Sebestyén egészségének helyreállítása után saját székhelyére visszatért, kiviláglik abból az okmányból, amelyben Szent István a pécsváradi apátságot megerősítette és adományokkal ellátta. Ennek a befejező részében olvassuk:241 „Ezt az oklevelet saját kezünkkel megerősítve, saját pecsétünk erejével, éppen a nevezett monostor felszentelésének napján, Asztrik úr, kalocsai érsek és nevezett monostor első apátjának közreműködésével... tizenöt évvel az alapítás után a nevezett monostor felszentelése végbement Urunk megtestesülésének 1015. évében" Az oklevél e befejező részével komoly nehézség támad. Mert ha ennek a monostornak, melyet 15 évvel előbb, tehát 1000-ben kezdtek meg, első apátja Asztrik volt, hogyan lehetett ugyanazon év elején kalocsai püspök? Ezt a nehézséget Főtisztelendő Koller a következőképpen oldja meg:242 „A monostor szóból, melynek alapjait 1000 előtt nem kezdték meg ásni, és amelyet Asztrik szentelt föl, nem következik, hogy a monostorépületet kell érteni -amelyet nem szoktak fölszentelni - hanem a monostori templomot. Tehát Asztrik lehetett 1000 előtt, mielőtt a monostor építését megkezdték, a monostor apátja. Hogy ezt így kell értelmezni, ékesen bizonyítja Hartvik, aki szerint István fejedelem alatt, az 1000. év előtt alapította Asztrik a Vashegy lábánál a szerzetesházat." Azután243 helyreigazítja Mabillon tévedését, aki a Csehországban fekvő bfevnovi monostort összetéveszti a pannonhalmi Szent Márton monostorral és a mi Asztrikunkat teszi meg ennek elöljárójává. Pray Mabillonnak egy másik tévedését is helyreigazítja, mondván:244 „Úgy látszik Mabillon nem tud a vashegyi szerzetesház alapítóleveléről, amelyet 1015-ben Asztrik mint kalocsai érsek írt alá, máskülönben nem tette volna halálát 1007-re, amikor a frankfurti gyűlésen a nevét aláírta." LXXIV. Tény, hogy Asztrik 1007-ben nem halt meg, de az bizonytalan, hogy 1015 után meddig élt még. Az „Indicia Sanctitatis Hungaricae" című könyv névtelen szerzője 1034-re teszi halálát, a kalocsai érsekek anyakönyveinek írója pedig 1046-ra. Mivel azonban egyik sem hoz bizonyítékot állítására, méltán kételkedhetünk, vajon ez, a haza körül oly nagy érdemeket szerzett férfiú 1034-ben vagy 1046-ban nyerte-e el apostoli munkája jutalmát. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy 1028 előtt nem halhatott meg, mert Arnulf, Vohburg grófja és Szent Emmerám szerzetese azt írja,245 hogy ő „Konrád császársága és fiának, Henriknek királysága alatt" Magyarországra jött és akkor Asztrik igen emberségesen fogadta. Az pedig köztudott, hogy III. Henriket atyja, Konrád, 1028-ban tette meg Németország királyának. így Arnulf gróf Magyarországra érkezését az 1028. és 1039. év - amikor Konrád meghalt - elé kell tennünk. Hogy ekkor Anasztáz vagy Asztrik még életben volt, a következőben bizonyítja: „Ezután kedvező 241 Koller I. 80. L. uo. 80. 242 Uo. 12. 243 2. fejezet 9. jegyzet. 244 Pray: Hierarchia II. 4. 245 H. Canisius: Antiquae lectionis tomus 111 antiqua monumenta ad históriám mediae aetatis illustrandam... Ingolstadt 1603. 91. L. Gombos 308. A forrásra l. Thoroczkay Gábor: Regensburgi Arnold (Arnolf) könyvei Szent Emmerámról. In: AKIF170-176. 83
