Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
menetben harmadnapra Pannónia földjére érkeztem. E helyen Anasztáz érsek fogadott engem másoknál emberségesebben, majd elég barátságosan elbeszélgettünk. 0, miután elolvasta Szent Emmerám eme régi és hibákkal teli könyvét, igaznak nyilvánította annak anyagát a szentenciákkal együtt, de azok sorozatát (a maga kidolgozottságában) az értelem tekintélye alapján helytelenítette. Nála hat hétig maradván a legszentebb védőszent emlékezetére néhány antifónát szereztem reszponzóriumokkal... Ezeket az említett püspök megtaníttatta szerzeteseinek és papjainak, és az egyházban annak születésnapján előadatta." Akit előbb érseknek nevezett, most püspöknek, ezzel talán ki akarta fejezni, hogy Asztrik érsek ugyan, de székhelye csak püspöki, ennélfogva nem hagyhatta ezt a címet utódaira, akikről most beszélni fogunk.246 246 Az Aszlrik (illetve Anasztáz) személyére vonatkozó források többségét Katona már ismerte, de az érsek kiléte máig nem mentes a bizonytalanságoktól. Györffy György kutatásai alapján ma elterjedt nézet, hogy Asztrik valóban azonosítható a kor azon Anasztáz nevű egyházi személyiségével aki 993-ban a csehországi Brevnov apátjaként, 1001-ben egy szláv tartomány Ravennában tartózkodó apátjaként, 1001-ben (1002-ben) pannonhalmi apátként. 1007-ben a frankfurti zsinaton résztvevő magyar érsekként, 1030-ban pedig a regensburgi Arnoldot fogadó (esztergomi) érsekként kerül elő a forrásokból, a XIV. században pedig pécsváradi apátként beszél róla egy kútfő. Az azonban nem bizonyos, hogy mindezek az adatok egyazon személyre vonatkoznak. Asztrikot (akinek helyes névalakja As[e/rik vagy Aszkrik) Szent Adilbert életével foglalkozó kútfők szerepeltetik a vértanú klerikusaként, ill. lengyelországi apátként, majd Sobottin (valószínűleg Esztergom) érsekeként. Az István-legendák közül a nagyobbik Pécsváraddal kapcsolatban emlegeti, s az első esztergomi érseknek teszi meg, míg a Hartvik-féle kalocsai püspökként, Sebestyén esztergomi érsek segítőjeként, majd Kalocsára palliummal visszatérő főpapként szól róla, s ez az a forrás, amely egy személynek tekinti Anasztázzal. Amennyiben elfogadjuk Anasztáz és Asztrik azonosságát, elképzelhető, hogy a Szent Adalbert mellett töltött évek után apáti rangban került a főpap Magyarországra, ahol Pannonhalmán (s esetleg később téritőként, de nem apátként Pécsváradon) működhetett, valóban járhatott Rómában a koronakérő követség vezetőjeként, majd. az 1000-es évek elején kalocsai püspök (később érsek), s végül 1007-től egészen az 1030-as évekig - a sorrendben harmadik - esztergomi érsek volt. Személye annyira meghatározó volt a Szent István-féle egyházszervezésben, hogy felmerült, miszerint a magyar „érsek" szó is személynevéből (Asrik) keletkezett. A Hartviknál leírt, s Katona által is idézett Sebestyén-epizód - amelyet általában legendáris fikciónak tekintenek - lehetséges, hogy a történeti valóságot tükrözi, de a pallium emlegetése miatt valószínűtlen, hogy Asztrik ún. autokefál, tartománybeli püspökök nélküli érsek lett volna Kalocsán, miként azt napjaink kutatásában Koszta László vallja. Az Asztrikra, ill. Anasztázra vonatkozó forrásanyag bő válogatását magyar fordításban és kommentárokkal l. AKIF 38., 82., 101., 106., 171., 279-281., 321., 323., 325., 327-328., 409. A vitatott kilétűfőpap személyére máig alapvető: Györffy György: A magyar egyházszervezés kezdeteiről újabb forráskritikai vizsgálatok alapján. In: A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei 18 (1969) 199-225.; Uő: István király és műve. Bp. 1977. 140-144., 180-182. Az „érsek" szó eredetére l. Mollay Károly: Német-magyar kapcsolatok. In: KMTL 486. A Györffy-féle azonosítás hazai és külföldi szakmai fogadtatására, Hl. a Sebestyén-epizód hitelességének kérdésére l. Thoroczkay: Első érsekek. Vö. még az előszóval. 84
