Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

azonban 1821-ben a kerületek közgyűlése határozattal szüntette meg e túlkapásokat. A külsőtanácsok működését összehasonlítva más városok hasonló testületi szerveivel, több különbséget állapíthatunk meg. Legszembetűnőbb, hogy létezésük ideje alatt soha nem állt az élükön külön vezető, nem tartottak külön tanácskozásokat mint az a szabad királyi városokban megfigyelhető. Abban viszont hasonlítanak a szabad királyi városok nagytanácsaihoz, hogy hatáskörük másodlagos maradt a belsőtanács mögött. A mezővárosokban ez nem volt általános. Nyíregyházán pl. volt olyan időszak - 1837 előtt - amikor a vezető szerepet a nagyobb tanács gyakorolta, később itt is a szenátus (belsőtanács) hatalma növekedett. Kecskemét és Nagykőrös Electa Communitasa a „közrend" képviselőiből alakult, Fábián István véleménye szerint a tanács számadásainak felülvizsgálatára. A kecskeméti testület kialakulásának folyamata hasonló a kerületbelihez, de csak 181 l-re öltött határozott szervezeti formát. Az 50-70 tagból álló testület élére 1826-ban már „elöl ülő szenátort" választottak, és a legújabb kutatások szerint hatásköre is sokkal szélesebb volt, mint a számadások felülvizsgálata. A kerületbeli helységeknél később alakult meg a két jelentős alföldi mezőváros Nagykőrös (1817) és Cegléd (1872, majd 1819) Electa Communitasa.

253 A hajdú városok külsőtanácsai a Jászkun Kerülethez hasonló módon működtek, de míg Hajdúdorogon pl. a jogalkotásban nem kapott szerepet a nagytanács, a kerületekben igen. Hajdúszoboszlón is csak a szenátoroknak (a belsőtanács tagjainak) volt szavazati joguk, viszont itt is a választott hites község az Electa Jurata Communitas tagjai közül kerültek ki a szenátorok. Hajdúhadházon a nagytanács azonosult a közbirtokossági gyűlésekkel. Ez a törekvés a Jászkunságban is érvényesült, de itt nemcsak birtokossági és legelőhasználati kérdések eldöntésébe szólhattak bele, hanem közpolitikai ügyekbe is. Nincs teljes hasonlóság tehát a Hajdú Kerület városaival sem. A választottak társadalmi származásából eredően a két testületi szerv, — a szenátus és a külsőtanács - lényegében ugyanazoknak az érdekét képviselte és szolgálta, tagjainak tisztsége egyaránt örökletessé vált. Ezért a demokratizmus kiterjesztésének jegyében létrehozott külsőtanács úgy lett egyre kevésbé a lakosság széles rétegeinek képviselője, ahogyan a redemptus birtokosság aránya csökkent az összes lakossághoz viszonyítva. Tükrözik ezt az 1830-as évek után ellenük beadott gyakori panaszok is. A halasiak pl. azt vetik szemükre, hogy a kis- vagy ahogy ők nevezik ifjú - tanács a rendes tanács fiaiból áll, hogyan vehetnének számot az atyáktól! Mivel a külsőtanácsok létrehozása és működése hosszú távon nem oldotta meg a helyi tanácsok megfelelő mértékű társadalmi ellenőrzését, felvetődött a képviseleti rendszer megvalósításának kérdése. A kerületek rendezésének a tör253 Fábián, 1967. 131. 89