Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
kiváltképpen az ifjabbak és jövendőre alkalmatosabbakká tétessenek város közönséges szolgálataira. 238 1769-ben a kerületi kiküldöttek részletesebb irányelveket is adtak. Javasolták, hogy tizedenként 3 személyt válasszanak, akik esküt tegyenek, a főbíró hívására megjelenjenek, s közülük lehessen másodbírókat is választani.' Az így megválasztott ,,,communitasbéli személyek" szintén a redemptusok közül kerültek ki, az irányelvek szerint tizedenként hárman. Az eskü - melyet a tanács előtt tettek - a következőképpen hangzott: ,,... esküszöm az egy élő és örök Istenre ... hogy én a N(emes) Magistratusból, és a községtől communitasbéli személynek felválasztván szentül és igaz hittel fogadom, hogy a Felséges Király, (s az) Ország, fő és all tiszt uraink és elöljáróink ellen suttogókat, annyival inkább gonoszra igyekezőket, káromkodókat bejelentem, város hasznára célzó dolgokban, fő bírámnak és a nemes tanácsnak mint elöljáróimnak engedelmeskedem, parancsolattyaiknak engedek, Város belső dolgait mellyek velem közöltetnek; e mellett amit látok, hallok, kivált idegenek előtt ki nem beszéllem, semmit fel nem fedezek, sőt telyes tehetségem szerént, akar becsüre, vagy más város dolgaira küldettvén félre tévén atyafiságot, barátságot, szomszédságot az egyes igazságra vigyázok, mindenben igaz relatiot teszek és az igazság szerint szállítani, s ítélni igyekezem, Isten engem úgy segélyen."" Az eskü szövege lényegében megvilágítja nemcsak a választottakkal szemben támasztott követelményeket, hanem a testület létrehozását kiváltó erőket is. Azokat az erőket, amelyek szembefordultak a belterjessé váló tanáccsal, s hogy megakadályozzák annak vélt vagy valós visszaéléseit, a közvéleményt hívták segítségül. Az első választottak között megtalálható 4 olyan személy, akik a halasi tanács elleni lázadásban tevékenyen részt vettek, de később csendességükről kötelezvényt adtak, ezért a súlyosabb büntetést elkerülték. Az így megválasztott testület még igen képlékeny. Élén nem állt vezető egyéniség, feladata szerint bizonyos mértékig védőpajzsként szolgált a tanács és a község között. Volt a közösségnek tágabb képviselete, de az a gyakorlatban teljes mértékig a tanácstól függött; ha meghívták, véleményt mondott, de nem tudunk arról, hogy bármilyen belső döntést megváltoztatott volna. Ekkor nem is alakult meg minden helységben, de később általánossá vált létezése. A szabad királyi városokban ebben az időszakban már léteztek az úgynevezett külsőtanácsok, élükön a szószólóval. Éppen ebben az időszakban az államtanács a városi igazgatás reformjával kapcsolatban arról határozott, hogy a szószólók fizetést kapjanak. A szabad királyi városokban a XVIII. század első felében a külsőtanács tagjait a szenátus nevezte ki, korszakunkban viszont már választás útján jutottak a testületbe. Tanácsadó szervként működtek a polgárság egészét érintő kérdésekben, résztvettek az adókulcs megállapításában és a szám238 UO. 239 BKML. Kh. lt. Prot. Pol. 5. ,59.p./1768. 240 BKML. Kh. lt. Prot. Pol. 6. ,62.p./1769. 86
