Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

adások felülvizsgálatában. Egyes tagjai gazdasági jellegű tisztséget is betöltöttek.

241 A Jászkunságban lényegében hasonló feladatot szántak a „választottaknak". Azok részt is vettek a tágabb közösséget érintő, elsősorban gazdasági jellegű tanácskozásokban, de formailag nem alakultak külsőtanácsokká. Újabb határpontnak tekinthető a népképviselet e testületi szervének alakulásában 1781. Ekkor rendelte el a kerületek közgyűlése, hogy minden helységben tizedenként válaszszanak olyan személyeket, akik a bíróválasztásokon kötelesek megjelenni.' ~ A választások meg is történtek. Az augusztusi rendelet hatására Halason szeptemberben 46 főt, Félegyházán októberben 39-et választottak

243 Ezek a testületek is kizárólag redemptusokból álltak. A convocatust (itt: szavazó testület) ugyan elsősorban a bíróválasztások miatt hozták létre, de átvették az előző electa communitas vagy ahogy korábban emlegették, a választott „communitasbeli személyek" feladatát is. így Halason 10 szenátor és 40 választott „selecti incolae" szavazatát jegyezték fel, amikor arról kellett dönteni, hogy a bormérés a lakosok vagy a város kezébe kerüljön. Tehát már nem csupán véleményezők, hanem szavazati joggal is rendelkeztek. Emellett helyenként továbbra is léteztek népgyűlés jellegű tanácskozások. Az elnevezés sem volt egységes, nevezték a tizedenként kijelölteket választottaknak és külsőtanácsnak is, sőt a kistanács elnevezés is előfordult. Esetenként külön testületet hoztak létre a bíró választások segítésére, s létezett egy 12 tagú külső- vagy kistanács is. A végső indítékot a külsőtanácsok általános megalakítására ismét egy zendülés adta. 1797-ben a jászberényi lakosok vizsgálatot kértek tanácsuk ellen, hibául róva fel annak rossz gazdálkodását és a nagymérvű atyafiságos összefonódást." A vizsgálatot végző bizottság ekkor javasolta, hogy a szabad királyi városokhoz hasonlóan, a kerületi magisztrátust, a tanácsbelieket és a nótáriusokat 3 évenként kellene választani. A javaslat nem valósult meg, viszont megszületett a közgyűlési határozat a külsőtanácsok létrehozásáról. A végrehajtás még csaknem 2 évig húzódott, de a 12 tagból álló külsőtanács 1797-re a kerületek minden helységében megalakult. A közgyűlésben elfogadott és kötelezővé tett eskü szövege lényeges különbséget mutat, a kiindulópontot jelentő 1766-os, „választottak" esküjéhez viszonyítva. A „választottak" esküjében a felsőség elleni suttogok bejelentése, és az engedelmesség kapott hangsúlyt. A külsőtanács tagjai esküjükben már nemcsak engedelmességet fogadtak, hanem a közösség érdekeinek védelmére is esküt tettek: „lelkem esmérete szerint vigyázok arra, miképpen folytattatik a köz jövedelem, és ha észre veszem, hogy az valamimódon vesztegettetik, törvénytelen helyekre költetik el, el nem hallgatom"

245 hangzott az eskü. 241 Kállay, 1971. 242 BKML. Kf. lt. Prot. С. Fase. 4. No. 3., 16.p./1781. 243 BKML. Kh. lt. Prot. Pol. 10.,340.p. /1781. 244 SZML. JKK. kig. Fasc. 1. No. 1700./1797. 245 SZML. JKK. kig. Fasc. 1. No. 147. /1799. 87