Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

latoktul való mentététel fel ér azzal."

234 A XIX. században a kezdeti tiltakozás után mégis általánossá vált bizonyos fizetés, s ugyanekkor, mint tisztségviselők szintén meghatározott évi bért kaptak. III. 3.1.2. A külsőtanács A redemptio előtti időkre visszanyúló szokás a Jászkun Kerület helységeiben, hogy a nagyobb közösséget érintő, pénzügyi vonatkozású vagy szabályalkotó tevékenységet folytató tanácskozásokba, a szűkebb tanácson kívül más birtokos lakosokat is meghívtak. Ezeket a gyűléseket egyszerűen ,,nagyobb gyűlésnek" nevezték. Az úgynevezett nagyobb gyűlések mellett léteztek még az „ősgyűléshez" hasonlatos tanácskozások is, ahol minden lakos megjelenhetett. Ilyenek voltak pl. a bíróválasztások, vagy a népesség közös földjeinek adásvételével kapcsolatos tanácskozások. A redemptio után a kör szűkült, s az ősgyűlés jellegű tanácskozásokon is csak a birtokos lakosok szavazati joga maradt meg. A tanács vagy szenátus szintén redemptus birtokosokból állt, s mivel a tanácsbeliség életre szóló megbízás volt, a közösség irányítása egyre kisebb csoport kezébe került. A lakosok szélesebb rétegeinek bevonásával tartott tanácskozások tehát lényegében megszűntek, még mielőtt szervezett keretek közé kerültek volna. A lakosság számbeli növekedése már eleve kizárta az egykori ősgyűlésekhez hasonló megbeszélések tartását, annak helyettesítésére azonban nem jött létre megfelelő szervezeti keretek között működő testület. Kiskunhalason 1766-ban zendülés tört ki. Ekkor a redemptusok egyik csoportja, köztük a vezető szerepet vállaló nemes Józsa Péter, a tanács elleni panaszával a nádori főkapitányhoz fordult.

235 A gazdasági jellegű panaszok mellett azt is kérték, hogy „Portio ( adó ) felvetésben, bíró választásban, annak számadásában és egyéb efféle dolgokban a közrönd közzül is egyenlő számmal légyenek." A beadványra a nádori főkapitány feljegyezte: „Számadásban, portio felvetésben, bíró választásban igen is az egész város legyen jelen. A többiben pedig minden tizedből kettő legyen jelen."

236 Olyan állandó képviselet létrehozására törekedtek, amely esetenként a tágabb közösség véleményét közvetítette volna a döntési joggal felruházott tanácshoz. A beadványra hozott kerületi határozat értelmében Halason még 1766-ban elhatározták, hogy évenként és tizedenként jelölnek olyan személyeket, akik a tanácsba bejárjanak.

237 Az elkövetkező évben mégis úgy döntött a kibővített gyűlés, hogy az előző évben megválasztottak továbbra is maradjanak, mivel „egy esztendő nem elég volna a publikumok (közügyek) kitanulására, szükség azonban, hogy jó fundamentumot vethessenek 234 BKML. Kh. lt. Prot. С. 23., З89.р. 235 Janó, 1965. 236 Uo. 293-294. 237 BKML. Kh. lt. Prot. Pol. 5., 50.p./1767. 85