Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Legtöbben először csak munkavállalókként költöztek a kerületekbe, s 6-10-12 évi ott tartózkodás után folyamodtak lakosi jogért. Ők többségükben vagyontalan kétkezi munkások voltak, akik a munkájuk révén reméltek jobb életet a szabad Jászkun Kerületben. Vagyontalanságuk miatt még hátrányosabb helyzetből indultak, mint a már némi vagyonra szert tett beköltözők. Nekik először a tartózkodáshoz kellett tanácsi engedélyt szerezni, majd évek múltán folyamodhattak a lakosi jogért. Számos esetben a tanács munkavállalónak sem engedett beköltözni idegeneket. Idegennek azokat tekintették, akik nem a Jászkun Kerületből jöttek. Azok, akik a Jászkun Kerületen belül költöztek másik helységbe, könnyebben kaptak lakosi jogot, sőt a megállapított díjnak is csak a felét kellett megfizetniük. A helységben tartózkodás megtagadása többnyire azoknál fordult elő, akik évenként vándoroltak. 1802-től azoknak, akik 10 éve a helységben éltek, meg kellett adni a lakosi jogot, de a tanács, hogy az esetleges birtokvásárlást az új lakosok részéről akadályozza, számos kibúvót keresett és talált. A kijelölt tanácsosok évenként felülvizsgálták a commoransok lajstromát, és aki ellen valami kifogás merült fel, azt a helységből kitiltották, vagyis a következő évben nem vállalhatott munkát. A folyamatos 10 évi helyben maradás csak nagyon kevesek számára volt elérhető. A bevándorlók ezért inkább zsellérséget igyekeztek szerezni, hogy a gazda felelőssége mellett helyben maradásuk könnyebb legyen. A zsellér a lakosi jogot is könnyebben megkaphatta. Az egyes helységek gyakorlata tükröződik az 1831. évi kerületi határozatban, melyet azért fogadott el a közgyűlés, nehogy az idegenből beszivárgó munkavállalók lakosi jogra igényt tarthassanak. Ettől kezdve ,,az ollyan idegenek tartattnak a Kerületekben commoransoknak, kik nem alattomosan hanem a helybéli elöljáróság tudtával, és megegyezésével telepednek le valamely községben, ott rendesen adóznak, közterheket viselnek, és helyben egyfolytában tíz egész esztendőket eltöltvén, magokat azon üdő alatt rossz tetteikkel meg nem rovatták."

198 A lakosi jog öröklődött tehát, akiket egyszer lakosnak befogadtak, azoknak utódai is élhettek a lakosokat megillető jogokkal. Megjegyzendő, hogy azok az idegenek, akik házasság vagy örökség útján a kerületekben ingatlan javakat nyertek, a honosítási díj lefizetése után minden megkötés nélkül azonnal lakosi jogot nyertek. A munkavállalás és a kereskedelem szabályozása A munkavállalás feltételeit szabályozó rendelkezések a kerületekben élők legnépesebb rétegére vonatkoztak. A munkavállalók döntő többségét adó zsellérekre és commoransokra vonatkozó munkakényszer fenntartása, a bérek meghatározása, de még a munka és életkörülmények szabályozása is a tanács hatáskörébe tartóig» SZML. JKK. kig. Fasc. 4. No.799. 76