Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

zott. E szabályozó tevékenységében szembetűnően több tiltó, mint támogató vagy megengedő intézkedés született. A béresek, az éves szolgák és a cselédek szegődtetése minden évben január elsején, vagy azt követően, a tanács által meghatározott napokon a tanács előtt történt. Az előzetesen már egyezséget kötött gazda és az általa alkalmazott zsellér vagy commorans megjelent a tanács házánál, ahol az e célra külön vezetett jegyzékbe beíratták a megalkudott munkabért, a munkaadó és a munkavállaló nevét, így a tanács ellenőrizni tudta az általa kialakított bérszabás megtartását, s azt is, hogy minden munkára alkalmas személy elszegődött-e. A későbbi gazda-cseléd viták eldöntéséhez ez a munkavállalási jegyzék szolgált alapul. A bérszabályozás megtartását igen szigorú tiltó határozatok védték. Azt, hogy minden rendelkezés ellenére adott esetben a munkaerőpiac törvényei érvényesültek, s a közigazgatási úton megszabott béreket meg-megváltoztatták, éppen a sűrűn ismétlődő rendelkezések bizonyítják. 1758-ban azt a béres szolgát, aki bérfelhajtási céllal egyik gazdától alku után a másikhoz szegődött, „50 pálcákkal" büntették, a csábító gazda pedig pénzbüntetést kapott

199 Visszatérő kérdés volt, hogy a zsellérek közül sokan igyekeztek nyáron más vidékeken munkát vállalni. Mihálytelkén 1793-ban, hogy a redemptus gazdák arató nélkül ne maradjanak, kimondták, hogy „a mely irredemptus itt helyben aratás végett gazdát talál, más helységbe ki ne menjen."

200 A félegyháziak főleg a Bánátba jártak részesmunkára, hogy az éves kenyérgabonát megszerezzék. Az útlevelek jegyzőkönyve tanúskodik a munkavállalók kiáramlásáról. Az utazás céljaként gyakran olvasható a bejegyzés „maga élelme keresésire". Az 1750-es évektől szinte évente hirdetik a kerületi és tanácsi határozatokat, melyeknek a részben változó megfogalmazás ellenére ugyanaz a lényege, ha valaki nyári munkára kimegy, többé lakosnak vissza nem mehet, mert „aki hol nyaral, tsak ott . i v „201 teleljen. Az 1800-as években a tilalomszegő az első két alkalommal botbüntetést kapott, harmadszorra azonban már a helységből való kicsapással büntették. E tiltásokat nemcsak a helybeli munkavállalóknak hirdették ki, a félegyházi tanács a szomszédos helységek tanácsait is felszólította: ne csábítsák munkára az ott élőket. A tiltást a kecskemétiek sem hagyták válasz nélkül, pl. 1800-ban közölték a félegyháziakkal, hogy többet a kecskemétiek sem vállalhatnak munkát Félegyházán.

202 Gondosan ellenőrizte a tanács, hogy minden arra alkalmas egyén munkát vállaljon. Évenként összeírták a szolgálatra alkalmasakat és februárban ellenőrizték, kik azok, akik saját hibájukból nem szegődtek el. 1821-ben Kunhegyesen a szolgálat nélküli személyek hazaküldését határozta el a tanács." Az ilyen „henyélőket" 24 pálcára és változó idejű börtönbüntetésre ítélték.

20 A szegődtetésekre két szenátor felügyelt, s különösen ügyeltek arra, hogy már újév napján 199 BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 1., 132.p. 200 SZML. Jásztelek tan. jkv. 1793., 266. sz. 201 BKML. Kh. lt. Prot. Curr. 21., 469.p. 202 BKML.Kf. It. , Arc.23. Caps.2 Fasc.13. No .3. 203 SZML. Kunhegyes, tan. jkv. 1759. 98.sz. 204 BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 8. ,379.p. 77