Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

is elérte, természetesen ennél kevesebb és több is lehetett. Hozzájárult ehhez, hogy a házhelyeladást a tanács tiltotta, tehát szabadforgalomban ilyen csak kivételesen fordult elő, vásárolni kész házat lehetett. A házhelykérelem, ha redemptus volt a kérelmező, többnyire teljesült, az irredemptus, zsellér és a commorans esetében viszont sorozatosan elutasítást nyert. A XVIIi. században még előfordult, hogy nem redemptus is kapott a közös földből ,,taksás házhelyet", a XIX. században ilyen esetről nem tudunk. Sőt arra is számos példa volt, hogy az „idő előtti megváltakozást" akadályozták, és azoknak a redemptusoknak a kérelmét is elutasították, akik családos fiaiknak kértek házhelyet. Ezzel, mint már említettük, redemptussá válásukat késleltették. Nem kaphattak házhelyet az irredemptusok Túrkevén sem, ezért sokan önkényes földfoglaláshoz folyamodtak, rájuk a tanács pénzbüntetést szabott ki.

189 Kiséren az irredemptusok a megszabott díj ellenében kaphattak házhelyet, de ez nem vonatkozott az újonnan beköltözőkre.

190 Szabadszálláson a tanács úgy fogalmazott, hogy az irredemptus - ez esetben egy lakatosmester „házhely kérésről vagy nyerésről ne is gondolkozzon."

191 Kunhegyesen 1781-ben a redemptusoknak sukkonként 3, az irredemptusoknak 4 1/2 krajcárért adták a házhelyet.

192 Különösen azok gazdasági megerősödését korlátozta ily módon a tanács, akiknél ez már magasabb társadalmi kategóriába jutást eredményezhetett volna. Berecz Albert földnélkülinek, a kiskun kapitányhoz küldött panasza jól szemlélteti azt a társadalmi helyzetet, melyből kitörni csak keveseknek lehetett. Berecz házhelykérelmét elutasította a tanács. Panaszában így írt: „hogy földem nincs (arról) én nem tehetek, mert édes Atyámnak Berecz Istvánnak hatalmában lévén az ő tetszése szerint bánhatott, amint áztat Tériek János Uramnak nekünk nagy karjainkkal el is ata: már pedig Tekintetes Kapitän uram négy férfi mind emberi kora föl nyőlt fiai lévén az Atyánknak szárnyaalat lévén, egy álásban meghúzni magunkat éppen nem lehet, én kivált képen a kinek 4 jármos ökröm, két kocsis lovam és más egyéb szarvas marháim lévén sem az atyám, sem pedig más házánál nem tarthatom: de ki is fogadna ily terhes sellért, nem tudom: igaz ugyan Tekintetes úr, hogy ha csekély jószágocskáimat el akarnám herdálni, házat vehetnék, de a Ház is minek ... házam lenne, egyebem pedig • »193 semmi... A fenti kérelemhez hasonlók elutasítása általánosnak tekinthető, de érdekes kivételek is akadtak. 1773-ban „Papp Györgynek régi commorans jámborul töltött sorsa, és hogy járó marhája, szölleje is volna, s úgy a terhet viselhetné, tekintetbe vétetvén, egy ház hely szokott taxa lefizetése mellett adatott." Itt 188 BKML. Kf. lt. ARC. 16 Caps. 1 Fase. 2 No. I. 189 SZML. Túrkeve lt., tan. jkv. 1760., 157-158.p. 190 SZML. Jászkisér tan. jkv. 1760., 157-158. 191 BKML. Szabadszállás tan. jkv. 1787. 196.SZ. 192 SZML. Kunhegyes, tan. jkv. 1781. 91.sz 193 BKML. Kf. lt. Arc. 20 Caps. 1 Fasc.2 No 1. 194 BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 4. ,139.p. 74