Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

akik a redemptus atyákkal még egy kenyéren éltek, tehát csak reményük volt a redemptusi örökrészre, ezért a statútum őket az irredemptusok közé sorolta. Közülük sokan jelentős saját állatvagyonnal rendelkeztek. A fübért a tanács az adóhoz hasonlóan vetette ki. Az árendált puszták után mind a redemptusok, mind az irredemptusok fizettek fübért. A kivetett taksák összege azonban nagymértékben eltért egymástól. A bérelt Kömpöc és Mérges puszták után a redemptusok egy marháért 5 krajcárt, míg az irredemptusok 18 krajcárt fizettek.

185 A megkülönböztetést nem indokolta a redemptio ténye, hiszen itt nem a váltott földek tartozékáról, hanem a helység által bérelt legelőről volt szó. A redemptusokból álló tanács közigazgatási úton hozott határozata jogellenesen alkalmazta azt a gyakorlatot, ami a privilégiumból eredően a redemptiós földeknél szokásossá vált. Azt, hogy a jogellenes határozat gyakorlattá válhatott, a tanács és a redemptus közbirtokosság összefonódása tette lehetővé. Az irredemptus, mivel a legeltetési rendet is a tanács szabta meg, kénytelen volt állatai után a magasabb fübért is megfizetni, hiszen még ha volt is valamennyi saját földje, azon Demeterig (október 26.) csak a fejős juhokat és teheneket tarthatta. A baromnak a bérelt puszták voltak legelőül kijelölve. Tovább növelte az irredemptusok hátrányos helyzetét az 1775. évi legeltetési rend, mely a baromra való marha tartását, az irredemptusoknak megtiltotta. Az irredemptus fejős teheneit, amíg a csorda kijárt a redemptus tanyájára, befogadni nem lehetett.

186 Mivel a földnélküliek vagyongyarapítási lehetősége és ezáltal esetleges földszerzése leginkább az állatállomány gyarapításával történhetett, a redemptusi érdekvédelem ennek korlátozását kívánta. Az 1800-as évek után egyre gyakrabban szám szerint is megszabták, hogy az egyes társadalmi rétegekhez tartozók milyen feltételekkel és mennyi állatot tarthattak. Különösen a nagyon elterjedt juhtartást korlátozták. Kunszentmártonban 1812-ben majd 1845-ben olyan szabályzatot fogadtak el, amelyben szám szerint megszabták a juhászok által tartható juhok mennyiségét, a felesleget a tanács felügyelete mellett el kellett adniuk. A tartható juhok számának korlátozása mellett, a szarvasmarhatartás korlátozását a fűbér összegének egyre magasabbra emelésével érték el. A földnélkülieknek, akik munkájukkal állatokat szereztek, azok elhelyezéséhez saját házra volt szükségük. Megszaporodott állatállománnyal lakóul helyet találni nehéz volt. Az önállósodás és a gazdasági megerősödés alapfeltétele a saját ház megszerzése volt. Ez egyben a zsellérek számára az irredemptusok közé kerülés lehetőségét is magában rejtette. Házhelyet kétféle módon lehetett szerezni. Szabadforgalomból vásárlás útján, vagy a közös használatra kihagyott szabad földből tanácsi osztással, meghatározott taksáért. Ez a taksa a XVIII. században 3 Ft volt, míg a vételár a 60 Ft-ot 185 BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 4., 71.

p. 186 BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 4., 322.p./1775. 187 SZML. Kunszentmárton tan. jlcv. 1812., 452., 1113.SZ. 73