Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

megnyugodni, egy hét múlva ismét levelet intézett hozzájuk: „az excessuosusok nyilván való botránkoztatok, és szemlátomást való kár csináló Tanács helyébe is választhat a község mást, tanult embert, de olly formán, hogy előbb az ollyanok bé adattassanak, reájok meg bizonyíttassék, másképp ha mondatik reájok, s meg nem bizonyíttatik, a' semmit sem ér." A nemkívánatos személyek tanácsba kerülése ellen a megürült szenátori helyek be nem töltésével is védekeztek. A kapitányok igyekeztek ezt megakadályozni. Szokás volt a tényleges megválasztás előtt a kiszemelteket „bejárókként" alkalmazni. Őket időnként - szavazati jog nélkül - meghívták a tanácsba, sőt egy-egy régebbi tanácsos mellé beosztva, kiküldetésben is részt vehetettek, hogy az ügyek intézését tanulják. Félegyházán már 1750-től választottak időnként ilyen, „bejáró candidatusokat".

160 A bejárókból nem minden esetben vált tanácsnok. A tényleges megválasztást általában egy évi, esetenként hosszabb idejű bejárás előzte meg. Ahhoz, hogy valakit a tanács tagjának ajánljanak, számos tárgyi és személyi feltételnek kellett megfelelnie. Az 1763. évi választás előtt a kiskun kapitány figyelmeztetett, hogy „midőn esküiteket bé választanak a Tanátsba ne válasszanak ifjú értetlen embereket, hanem meg ért ideüeket."

161 Ugyanakkor a józan életmód, a tanultság, s a jó egészség is követelményként szerepelt, hogy a terhes deputációkat (kiküldetéseket) végezni tudják. Rendszeresen visszatérő figyelmeztetés volt a választások előtti körlevelekben, hogy „érdemes írástudó személyeket" igyekezzenek esküdtté választani.

162 E követelmények a XIX. században sem változtak. A választás konkrét lebonyolítása nem volt egységes a Jászkunság területén. Ez összefüggött azzal, hogy az egyes helységekben a külsőtanácsok nem egyszerre alakultak meg. A kerületi rendelettel 1781-ben felállított „electa communitas" csak fokozatosan alakult át külsőtanáccsá, melynek feladatai közé a „rendes tanács" választása is bekerült.. A szenátorok megválasztását mindenütt jelölés előzte meg, egy-egy tanácsnoki helyre több jelöltet állítottak. Halason 1793-ban 2 tanácsnoki helyre 10 főt, Félegyházán egy-egy helyre 3 főt jelöltek.

16j A kiválasztottak nevét a tisztújítás előtt egy héttel felterjesztették a kerületi kapitányhoz jóváhagyásra, aminek megtörténte után a kerületi magisztrátus képviselőjének jelenlétében választottak. A jelöléseket a belsőtanács végezte, a választásban azonban a külsőtanács tagjai is résztvettek, sőt a XIX. században fokozatosan elterjedt, hogy közülük kerültek ki a tanács új tagjai.

164 Az egyszer megválasztott tanácsos tisztsége általában élete végéig tartott, kivételes esetben betegségére való tekintettel lemondhatott. 1823-ban a főkapitány 160 BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 1. , З9.р. lói BKML. Kh. lt. Prot. Pol. 4. , l.p. 162 BKML. Kh. lt. Prot. С 18/3. , 174.p. 163 BKML.Kh. lt. Prot. Pol. 13. , 127.p. 164 ZML. JKK. kig. Fase. 4. No. 1314. 68