Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Az első vitás pont a közteherviselés kérdése körül alakult ki. A táblabírák az adómentesség, míg Illésy János nagykun kapitány annak eltörlése mellett szállt síkra. Végül a nagykun kapitány javaslatát fogadták el, vagyis ingó és ingatlan vagyona után mindenki adót fizessen, s a kerületi és községi hivatalnokok is csak a közszolgálatok alól kapjanak felmentést. A képviseleti rendszer bevezetését általában elfogadták, csupán a részletekről alakult ki vita. 14 nagyobb helység és 5 tisztviselő - Illésy János nagykun kapitány, Bathó Ignác kerületi főjegyző és három kerületi esküdt - a választásoknál és a közigazgatásban is képviseleti rendszert akart. Három község véleménye megegyezett az előzőkkel, de a főbírót a nép és nem a képviselők által kívánták választani. Nyolc kisebb helység és a többi magisztrátusbeli tisztek támogatásával végül a közgyűlés azt fogadta el, hogy: minden tisztségviselő választásában vegyen részt a nép. Ezt úgy akarták elérni, hogy a képviselők választásában „minden rangú, sorsú, s állapotú bevett lakos, birtokos, birtoktalan, ki a kerületekben adót fizet, s önálló, részt" vegyen. A tanácsnokokat és jegyzőket 6 évenként, a főbírót és pénztárnokot évenként válasszák, a képviselőket pedig 3 évenként minden 100 lélek után egy főt. A kerületi hivatalok tisztségviselőit, a tanácsok és a képviselők, a népesség és a birtok szerint meghatározott szavazati arányban válasszák. A közgyűlési tanácskozásokon minden község 2 követének 2 szavazata, a tisztikarnak fejenként 1 szavazata legyen. A közgyűlési határozat ellenére a kerületek magisztrátusa folyamodványt írt a nádorhoz, melyben adómentességük és örökös tisztségük megmaradásának pártolását kérték. Az országgyűlés alsó táblája 1844. február 5-én a szabad királyi városok belrendezéséről készült törvényjavaslatot, majd március 26-án a kerületek berendezésének törvényjavaslatát tárgyalta.

131 A kettőt összehasonlítva látható, hogy a szabad királyi városok rendezéséről készült javaslat alig tér el az egész kerület és annak egyes helységei önkormányzatának rendezési tervétől. A tervezet szerint a főfelügyeletet mindkét esetben a helytartótanács gyakorolná, de a kerületek legfőbb végrehajtó hatalma a nádor, illetve a nádori főkapitány kezében maradna. A szabad királyi városoknál a helytartótanács az évi költségvetésbe és adókivetésbe nem avatkozna, a kerületek esetében viszont ezekhez is jóváhagyására lenne szükség. A szabad királyi városokban a tisztviselőket 6 évre választaná a képviselő - testület, a kerületekben, az egyes települések tanácsait népgyűlés, a kerületi magisztrátust pedig a helységek képviselői választanák 3 évre. Különbség mutatkozott abban is, hogy a képviselő-választásnál az írni-olvasni tudás a városoknál azonnali feltételként szerepelt, de a kerületekben az csak 6 év múlva lenne kötelező. A szabad királyi városokhoz tehát igazodott a kerület rendezési terve, de mennyiben igazodott az 1843. szeptember 4-i közgyűlésen elfogadotthoz? ni Ogy. ir. 1843/44. II. köt. 105-135. 55