Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
A képviselet eszméjét mindkét javaslat elfogadta, különbségek a következőkben voltak: 1. A képviselők számában: A) 1843-ban: a község minden 100 tagja után 1 képviselőt, 3 évre B) 1844-ben: a község minden 50 tagja után 1 képviselőt, 6 évre választottak volna. 2. A képviselői képességről: A) 1843-ban: elsősorban a vagyoni cenzus szerint részletezik, kik lehetnek képviselők; az írni-olvasni tudás nem feltétel. B) 1844-ben: vagyoni cenzus nélkül, minden helybeli állandó lakosnak képviselői jogot adnának, de kizárnák a tisztségviselőket és azokat, akik a törvény kihirdetése után 6 évvel nem tudnak írni-olvasni. 3. A községi elöljárók választásáról: A) 1843-ban: a tanács és a képviselők jelölése alapján minden bevett lakos szavazatával választanák a főbírót és a pénztárak kezelőit 1 évre, a többi tisztségviselőt és szenátort 6 évre. B) 1844-ben: A helybeli választók népgyűlésben választanának minden tisztségviselőt 3 évre. 4. A Hármas kerületi elöljárók választásáról: A) 1843-ban: a szokásos jelölés alapján a tanácsok és községek képviselői által 6 évre választanának tisztségviselőket. Kérik, hogy az 5 táblabíró, a számvevő, a nádori fő- és alkapitány is választható legyen, és a főkapi- tányra legalább ajánlást fogadjon el a nádor. B) 1844-ben: A magisztrátust a hármas és az egyes kerületek képviselői vá- lasztanák 3 évre. Választott tisztség legyen a számvevő, az alkapitány, és az egyes kerületeknél a táblabírák. A Jászkun Kerületnél a táblabírák alkalmazását eltörölnék. A főkapitányra a közgyűlés tagjai írásban, fejen- kénti jelölő lapokon, tehetnének javaslatot 5. A tisztségviselők képességeiről: A) 1843-ban:a kerületekben feltételként fogadták el, hogy a tisztségviselő bir- tokos, jó erkölcsű és törvénytudományi jártasságú legyen. B) 1844-ben a birtokosság nem feltétel, de vagyoni biztosítékhoz kötötték az anyagi javakat kezelő, elszámolásra kötelezettek alkalmazását. 6. Az országgyűlési követekről: A) 1843-ban: a követeket a tisztikar fejenkénti és a községek aránylagos sza- vazataival, a kerületi birtokosok közül választanák. Az előírt képességi feltétel azonos a kerületi tisztségviselőkével. B) 1844-ben: országgyűlési követnek választható az ország minden honos keresztény lakosa, aki atyai, gyámi hatalom vagy csőd alatt nem áll. A két javaslat közötti eltérést e néhány pont összevetése is mutatja. A kerületek országgyűlési képviselői - egyik éppen a nádori főkapitány nem azonosultak az alsótábla haladó módosításaival. Ezért, hogy megakadályozzák a felsőtábla jóváhagyását, előkészítő és tisztelgő látogatásokat tettek a 56
