Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

galmazza, s ami kihagyandó lesz, azt kihagyja. A beadványt 4.000 jász lakos írta alá.

127 Utoljára kezdték a szervezkedést a Nagykunságban, később mégis az itt megfogalmazott tervezet lett az irányadó. Varga Imre túrkevei jegyző 1843. december 8-án tett vallomásából idézünk. A vizsgálók azt szerették volna megtudni, ki készítette az irányadóvá vált kisújszállási rendezési javaslatot. Varga így nyilatkozott: „Láttuk a kiskunokat lelépni a törvényes mezőről ... hallottuk némely jász avatatlanok zavart okozhatott tévedéseit. - És mi nagykunok még alig gondolkozánk."

128 Ezért átment a szomszédos Kisújszállásra, ahol az elképzelések ismertetése után megbízták az alapirat szerkesztésével. Ez később még több tanácskozáson módosult. Ugyancsak Varga volt az, aki a latinul írt Somsits-tervet és a privilégiumokat lefordította és magyarázta. A nagykunsági szervezkedés augusztus elején zajlott, s az augusztus 19-én tartott kisújszállási tanácsülésből már minden Jászkun Kerületbeli helység tanácsának megküldték Kisújszállás rendezési javaslatait, az egyes pontok szükségességét alátámasztó magyarázatokkal együtt. A kisújszállási javaslat legnagyobb jelentősége, hogy részletesen kidolgozott mintát ad a képviseleti rendszer bevezetésére, megszabva a választók és választhatók körét, a választások módját. Hatása pontosan lemérhető az egyes helységek megmaradt javaslatain. A kerületek magisztrátusa és az egyes helységek közötti véleménykülönbség mutatja, hogy az országgyűlési szereplése alapján a konzervatívok közé sorolható Jászkun Kerületben számos reformokat sürgető javaslat született. Kunszentmárton és Karcag teljes egészében elfogadta a kisújszállási javaslatot, Kunhegyes, Kunszentmiklós és Madaras némi módosítással, de a helységek 80%-a, ha nem is fogadta el, ahhoz igazodott. Két helység: a kiskunságbeli Majsa és Lacháza, a privilégium betű szerinti értelmezéséhez ragaszkodott. A legkonzervatívabb állásfoglalás Jászjákóhalmán született. Ott a tanács mereven elhatárolta magát minden polgári törekvéstől. Szerintük nem kell népképviselet, mert az csak felfordulást eredményezne, ők készítették az egyetlen beadványt, amely a tisztségviselők adómentességének megtartása mellett szólt. Ugyancsak konzervatív Jászfényszaru véleménye: mindent a nádorra bíznának, de azért a közteherviselést és a telekkönyv bevezetését ők is megszavazták, az ősiség eltörlése ellen viszont tiltakoztak. A haladók táborának elvi alapjait Jászberény foglalta pontokba: 1. A polgári bíráskodás függeilen fizetéses testületre bízassék. 2. A közügyek feletti tanácskozást sem túl nagy, sem túl kicsi testület nem láthatja el. 3. E testületet az önálló, adófizető polgárság maga közül szabadon válassza. 4. Legyen szólásszabadság párosulva mások véleményének a tiszteletben tartásával. 127 SZML. JKK. Fasc. 4. No. 2269./1843. 128 SZML. JKK. Fasc. 4. No. 2270/1843. 53