Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

lésre alkalmas pusztákat fel kell osztani, az állattartásra pedig a lakott helyek közelében kell legelőket kiszakítani. Ezek után érthetetlen utolsó javaslatuk, mely szerint senkit sem kell befogadni a kerületekbe, ha nincs elegendő vagyona maga és övéi fenntartására. Somsits mindezeket összeütközőnek látta a kiváltságokkal. Valóban sértették volna a redemptusi jogkört, a puszták benépesítéséről pedig, lévén a kerületek koronái javak, csak a nádor dönthetett. Amint látható - Almásy Ignácnak az országos bizottság által 1793-ban elfogadott javaslatai - ha nem is lépték túl a nemesség érdekvédelmével való azonosulásból fakadó korlátokat - tartalmaztak haladó elemeket. A tisztségviselők választásáról szóló javaslatok - bár nem jutottak el a képviseleti rendszer szükségességének felismeréséig - a tisztségviselők teherviselésére tett indítványok a meglévő gyakorlathoz képest előrelépést jelenthettek volna. Somsits bírálatában a meglévő privilégiumokat tekintette alapnak, s mivel azok önkormányzatra vonatkozó paragrafusai eredendően demokratikus elvekre épültek, a közteherviselésről és a nyilvánosság biztosításáról leírt észrevételei és kiegészítései már a polgári társadalom felé vivő reformokhoz sorolhatók. Somsits Pongrác az országos bizottság előterjesztésére adott véleményét 1828. október 28-án írta. Bírálata és észrevételei alapján az új országos bizottság módosításokat végzett. A nemesek közteherviselésének kérdését pedig a szabad királyi városok gyakorlatához igazította. A kerületek közgyűlése, amely 1829. február 20-án tárgyalta a belrendezés kérdését, sem a nemesek és tisztségviselők teherviseléséről, sem a pallosjogról szóló paragrafusokat nem fogadta el. A nemesek közteherviselésének módját nem fogadták el, mert ellenkezik a privilégiumokkal, a szabad királyi városok gyakorlatát pedig a következő okok miatt nem tartották megfelelőnek: 1. A szabad királyi városokban azokat a terheket, amelyeket a nemesek pénzzel váltanak meg, a polgárok is pénzzel váltják meg. A kerületekben viszont ezeket a terheket: a szántást, a vetést, a gyűjtést, a betakarítást, az utak és a kutak javítását és készítését természetben kell teljesíteni, de a nemes lakos önmagát béresével helyettesítheti. 2. A szabad királyi városokba a nemesek főleg a társasági élet miatt költöztek be és gazdagabbak a kerületbeli szegény nemeseknél, akik nem is tudnák a terheket pénzzel megváltani. 3. Eddig soha a nemesek cselédei nem voltak az adó alól kivéve, csak saját személyük. A teljes adómentesség a privilégiumokkal ütközik. A pallosjogról szólva annak külön kerületenkénti gyakorlását fenntartandónak ítélték, mivel a Jászkun Kerület nagy kiterjedése miatt ez a gyakorlat olcsóbb. Végül az 1844-ig húzódó vita a kerületi magisztrátus közteherviseléséről nem eredményezett változást. A közgyűlés, a magisztrátus adó és egyéb közteher alóli mentességének fenntartása mellett szavazott. A döntést azonban nem tudták a 48