Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

pedig, ha vizsgálat útján nem mozdítják el őket, hivatalukat életük végéig viselhetik. E választásokat - írják - fejenkénti szavazattal kell lebonyolítani úgy, hogy minden tizedből tíz, ,,a köz bizalmát bíró férfi" szavazzon a jelöltekre. Az előterjesztéssel Somsits Pongrác is egyetértett, csupán a tanácstagok örökös tisztségviselését kívánta megszüntetni és háromévenként választás alá utalni olyan módon, hogy az összes lakosság válasszon fejenkénti szavazással. Az országos bizottság indítványozta azt is, hogy a külsőtanácsot is a belsőhöz hasonlóan válasszák, ezek a nagyobb helységekben 28, a kisebbekben 16 főből álljanak. A közgyűléseken minden helységnek két küldöttje legyen, de nem jelölték meg, hogy az a meglévő gyakorlatnak megfelelően maradjon-e, ezért Somsits kiegészítendőnek tartotta azzal, hogy a helységek képviselői ne csak a tanácsok tagjai lehessenek. Mivel a küldöttek az egész községet képviselik, a belső és külsőtanács is vegyen részt választásukban, a megválaszthatóságot pedig minden polgárra kiterjesztette A tervezet behatárolta a kerületi magisztrátusok tevékenységi körét és megszabta a kerületek terheit, felsorolva a közteherviselés alóli kivételeket. A reális teher alól egyedül a lelkipásztorokat veszi ki, de csak az alól, amit javadalmuk címén birtokolnak, a magisztrátusbeli tisztikar adómentességét eltörlendőnek tartja, egyedül a katonai beszállásolás terhét válthassák meg pénzfizetéssel. A személyes tehertől - személyi dica, utak, hidak és egyéb közmunkák - a nemesek, lelkipásztorok és tisztségviselők is kivétessenek. A kiváltságos teherről - a nemesi felkelés, a nádor tiszteletdíja, a pallosjog, a kegyúri jog - szóló fejezet, igen sok vitára adott okot, mivel az általános felkelésen és az országgyűlés által meghatározandó segítségnyújtáson kívül, bármely más háború esetén 600 lovas kiállítását - lovakkal - írta elő. Cserébe tisztjeikre a kerületek tehetnek javaslatot. Túl nagy terhet rótt volna ez a Jászkun Kerületre, s bár történelmük során volt példa még e terheknél nagyobbak vállalására is, a 600 lovas kiállítását Somsits túlzó követelésnek tartotta. A pallosjog kerületenkénti gyakorlása az országos bizottság szerint túl költséges, de szabályozását a jogügyi bizottság hatáskörébe utalta, a kegyúri joggal kapcsolatos szabályozást pedig az egyházi bizottság hatáskörébe. Végezetül a különböző pénztárakról rendelkeztek, de a kérdéskör lezárása előtt úgy vélekedtek „meg kell vizsgálni azt is, mi az oka annak, hogy oly sok szegény lakos él ezekben az oly kövér és termékeny földeket birtokló kerületekben"? Feltételezett okaik igen figyelemre méltóak és többnyire valós tényeken alapultak. Ezek: a földek a lakóházaktól nagy távolságra vannak, ezért művelésük igen nehéz; ugyanez vonatkozik a pusztákra. A községeken belüli háztelkek kicsik, ezért gyakori a tűzvész. Sok lakosnak egyáltalán nincs földje. A megoldást a lakott helyek növelésének korlátozásában, a puszták benépesítésében és a belső telkek aprózódásának megakadályozásában látták. A jászkun birtokviszonyok társadalmi rétegződést meghatározó voltának ismeretében, szinte forradalminak tűnik a következő javaslatuk: a földnélküli lakosoknak, akik képesek még a földművelésre, a felesleges telkekből kell területet adni, a földműve47