Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

nak. Ezeket az előjogokat azonban nem lehetett összeegyeztetni a jászkunok kiváltságaival, amelyeket az alapelvek szerint is fenn kellett tartani.

114 A Somsits Pongrác-féle tervezet szerint a nemesek e körülhatárolt alárendeltségben is megtarthatnák személyes mentességüket a személyi dicától, (adó) az utakkal és a hidakkal kapcsolatos munkáktól. A helyi tanács három napi elzáráson túl testi fenyítést nem szabhat ki rájuk, hanem az ügyet továbbítania kell a kerületi magisztrátushoz, e hatóság kötelezheti a megjelenésre, kihallgathatja és büntetheti őket. A továbbiakban a rendezési terv a Jászkun Kerület közigazgatási szervezetének, gazdálkodásának és adózásának a átalakításával foglalkozik. Ezekből csupán azokat emeljük ki, amelyek a kerületbeliek sérelmeire vonatkoznak, illetve eltérnek a korábbi gyakorlattól. A helytartótanács és a nádor főhatóságát a terv érintetlenül meghagyja. A nádori főkapitány és a nádori alkapitány hatáskörével viszont részletesen foglalkozik, kiemelve, hogy bizonyos ügyeket, amelyek nem tűrnek halasztást, közgyűlési előterjesztés nélkül saját hatáskörükben intézhetnek. Somsits Pongrác itt megjegyzi, hogy a ,, tárgyalandó ügyek nyilvánosságát minden fontos intézkedésben törvényes eszközökkel meg kell tartani, mivel az intézkedések hatékonysága és a polgárok egyéni szabadsága ebből nyeri életét." A nyilvánosság megsértése ellen a Jászkun Kerület közgyűlése már az 1802. évi országgyűléshez beadvánnyal fordult, akkor az ügyet az országos bizottsághoz helyezték. Az 1825-ös országgyűléshez ismét 58 nehezményt tartalmazó beadványt adtak, melyekről a király fenntartotta magának a megoldás jogát. így a kerületek rendezésének a kérdésénél sem lehetett ezeket megkerülni. Somsits véleménye szerint, mivel a Jászkun Kerület nyilvános joghatósággal és független önkormányzattal rendelkezik, minden, a közállapotokra vonatkozó ügyet a közgyűlés előtt kell megtárgyalni, s a végrehajtó hatalmat és a törvények foganatosítását is ott kell gyakorolni. A nádori főkapitány főhatóságának és tekintélyének az érvényesítéséhez elégségesnek tartotta azt, hogy minden levelet pecsétjével és aláírásával hitelesít. A kerületi elöljáróságokról szólva Somsits megjegyzi, hogy a gyakorlat eltér a kiváltságtól, s a kerületi kívánalmaknak megfelelően a nádor által kinevezett táblabírókat, a számvevőt és a levéltárnokot is választás alá utalja. Figyelmeztet, a korábban már említett visszaélés miatt - a magisztrátus önmagát választotta újjá -, különösen ügyelni kell arra, hogy „ama kerület elöljáróságának, amelyet felújítanak, ne legyen szavazata." A helyi elöljáróságoknál az országos bizottság a fő- és másodbírók évenkénti választása helyett a háromévenkénti választást javasolta, a többi tisztségviselők in Mária Terézia királynő privilégiumának 7. pontja kimondja: amint az összes lakosok és beköltözők a kerületek közös kiváltságait és javait tekintve egyenlő állapotúak, azonos kiváltságoknak és terheknek örvendenek, ugyanúgy a tényleges terhek is valamennyi lakosra, következésképpen a nemes személyekre is hárulnak. 115 SZML. JKK. kig. Fasc. 4. No. 2125/1828. 46