Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

készített javaslat nyomtatásban is megjelent."' Az új javaslatok elkészülte előtt Somsits Pongrác alnádor és a kerületek közgyűlése is tanulmányozta Almásy előterjesztését. A véleménykülönbségek bemutatása tükrözi a rendezési javaslat Jászkun Kerületre tett hatását, és a kerületek részéről felmerült igényeket . Almásy Ignác és az országos bizottság abból az elvből indult ki, hogy a joghatóságok különbözőségéből a közigazgatásban igen sok feszültség keletkezik, ezért törekedni kell arra, hogy a kiváltságos kerületek a szomszédos vármegyei joghatóságokkal szorosabb kapcsolatba kerüljenek, és a közigazgatás kölcsönös rokonságára jussanak. Ezért a kiváltságos kerületek felügyeletét s a szomszédos vármegyével való kapcsolat ápolását a főispánra bíznák, aki ugyanazzal a hatalommal rendelkezne a kerületekben, mint a vármegyékben. A kiváltságos kerületekben lakó nemesek, nemességük kihirdetését és törvényesítését a szomszédos vármegyékben tehetnék meg. Végül, a kerületek államigazgatási ügyeiket azokkal a megyékkel egyetértésben intéznék, amelyekbe bekebeleztettek. Ezek az alapelvek gyökeresen szembenálltak a Jászkun Kerület korábbi kiváltságaival, s az Almásy-féle javaslatra véleményt adó, Somsits Pongrác és a Jászkun Kerületek közgyűlése által megbízott választmány is tiltakozott érvényesítésük ellen. Somsits véleményének"

2 és a kerületek észrevételeinek"

3 összevetéséből előtűnnek azok a sarkalatos pontok, amelyekben a rendezési terv gyökeres változást kívánt megvalósítani.. A közigazgatás egységesítése szempontjából volt bizonyos haladó tartalmuk azoknak a javaslatoknak, amelyek a vármegyékbe való beolvasztást célozták. A tervet azonban nem a közigazgatás egységesítésének igénye teremtette meg, hanem a nemesek sorozatos panasza a közteherviselés ellen. A kerületi kiváltságok megszüntetése ellenében, a meglévő jogi keretek között nem érvényesíthető nemesi előjogaiknak szerettek volna megfelelő érvényesülési lehetőséget biztosítani. 1828-ban, a tényleges helyzetből kiindulva, Somsits Pongrácnak és a Jászkun Kerület közgyűlésének egyaránt az volt a véleménye, hogy a kerületek közigazgatási és joghatósági önállóságát fenn kell tartani. A nemesség kihirdetése és törvényesítése végett nem szükséges a vármegyékkel azonosulni, hiszen a nemesség ismételt kihirdetése az ország összes jogkörében minden nemesnek szabadságában áll; a törvényesítést pedig, amelyet a származási helyen - ahonnan a nemes a kerületbe költözött - intézték, el kell fogadni. A nemesi előjogok védelmét - a kerületbeli nemesek közbenjárására - pártoló országos bizottság természetesen azt szerette volna elérni, hogy a jászkunságbeli nemesek a vármegyékben élőkkel mindenben azonos mentességet kapja111 Almásy, 1826. 112 SZML. JKK. kis. Fasc. 4. No. 2125/1828. из SZML. JKK. kig. Fasc. 4. No. 152/1829. 45