Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

után, ha az ügy politikai jellegű volt,azt közvetlenül a közgyűlés elé terjeszthette, ha jogi jellegű volt, akkor a bírósági úton vihette tovább.

102 A másik példa azt mutatja be, hogyan születtek az egész közösséget érintő döntések, pl. az országgyűlési követ utasítása. Az 1843. év novemberében került a helységek elé az ősiség kérdése. Dönteniük kellett, megmaradása, vagy eltörlése mellett szálljanak síkra. Minden helység tanácsülésen vagy nagyobb gyűlésen, megtárgyalta a kérdést és írásos véleményét a lakóhelye szerinti kapitány közbejöttével továbbította a kerületekhez.

103 A közgyűlés által kiküldött bizottság már a kerületi kapitányok által összegezett véleményeket vizsgálta, de rendelkezésére állt minden egyes beadvány is. A jászok „ragaszkodva kiváltságos azon jogaikhoz, melly szerint lakosnak tsak a tanácsok által érdemesnek ítélt egyéneket vehessék be jövendőre is, és a vételekben idegenyeknek jogot engedni nem kívánván, az ősiségét továbbá is mint jelenleg áll; azon épségben megtartattni s hagyattni óhajtva akarják." Ettől részben eltért a jászkisériek véleménye, akik az ősiség megtartása mellett azt a módosítást kívánták, hogy a leányok az ősi földekből is részesüljenek, legalább annak árából. A kiskunok szintén az ősiség megtartását akarták, egyes helységek némi módosítással. Félegyháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás fenntartani kívánta azzal a kikötéssel, hogy ha nincs fiúörökös, a leányok örökölhessenek az oldalág előtt. Lacháza, Majsa és Dorozsma semmi módosítást nem kívánt. Halas a megtartás mellett döntött, de a módosítások kidolgozására időt kért. Fülöpszállás több kikötést is tett; amennyiben az eltörlés mellett döntenek, s a birtok szabadrendelkezésüvé válik, e szabály visszaható erővel ne bírjon. Az örökös neveletlen gyermekek részére, nevelésükre, a birtok 1/4 részét fenn kell tartani. Végrendelet nélkül elhaltak után mindkét nembeliek egyenlően örököljenek. A helybeliek vételi elsőbbsége az idegenek előtt megmaradjon, valamint lakosi jogot továbbra is a tanács adhasson, mi nélkül a vett birtokot használhatják ugyan, de az egyéb birtokosi jogokat nem gyakorolhatják A kor nemesi reformmozgalmához legközelebb állt a Nagykunság véleménye. Közülük is a kisújszállásiak értették meg leginkább, hogy a polgári fejlődéshez szükséges hitelképesség csak a szabadrendelkezésű tulajdonnal érhető el. Ezért - írták -: „legyen minden embernek tulajdona, mivel bír, legyen arra nézve szabad rendelkezési joga, s ha végrendelet nélkül halna el, osztozzanak javain mindkét nemen lévő gyermekei: a helyesen s törvényszerüleg tétetett örökeladások állandóak és felbonthatatlanok legyenek." A birtokszerzésre nézve: „Minden magyarul beszéllő keresztyén polgárnak szabad legyen fekvő birtokot venni, kit érdemesnek tartanak taxa (díj) mellett lakosnak bevenni." A betelepülő mestereknek, művészeknek 3 év elteltével engedtessék meg a birtokvétel. Kisújszálláson kívül még 2 helység, Karcag és Madaras is az ősiség eltörlése mellett szavazott. 102 BKML. Kh. lt. Prot. С. 21. 378-381. p./1802. юз SZML. JKK. kig. Fasc. 4. No. 299./1843. 41