Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Ellene szavazott Túrkeve, Kunhegyes azzal a kikötéssel, hogy fiúk nem létében lányok is örökölhessenek, a magvaszakadt pedig szabadon rendelkezhessen. S végül Kunszentmárton, bár kívánta az ősiség megtartását, pártolta azt, hogy nemtelenek nemesi javakat is bírhassanak. Ezek után 1844 februárjában terjesztette a küldöttválasztmány a közgyűlés elé javaslatát: a „Kerületeket illetőleg nem kívánná ... (a) választmány az ősiség eltörlésével a pazar, s bosszús atyának kezébe adni azon eszközt, melly által saját gyermekét a nem maga által szerzett javaktól is kénye szerint megfoszthassa, - nem találja itten a birtok biztosítása, becsének emelése, és (a) hitel szilárdítása nézetéből sem (...) annak eltörlését szükségesnek, - mivel az ingatlan birtok becse a Kerületekben a nemesi illy nemű javak becsén átaljában túl hágván, a vétel után vett birtok 15 napok múltával, és a 3. évre szorított elévüléssel biztosíttatik, mi által a hitel is eléggé szilárdíttatik." A közgyűlés megszavazta e javaslatot, s ennek szellemében adták ki utasításukat az országgyűlési követnek. A határozatok meghozatala tehát viszonylag demokratikus úton, de rendkívül hosszadalmasan történt. A legtöbb közgyűlési téma anyagi természetű volt. Itt döntöttek a különféle közös költségek szétosztásáról. Az elosztás kulcsául minden esetben a redemptionális összeg szolgált. A Jászkunság 78-125. nádori porta után fizetett királyi adót, de közös költség volt a nádor évi 3.000 arany tiszteletdíja, a kerületek tisztségviselőinek fizetése, a székház fenntartása. A királyi adót a kerületek közös, állami, azaz hadiadó (contributionalis) pénztárában, míg a nádor fizetését és a közigazgatási költségeket, a házipénztárában kezelték. Közös felkelési (insurrectionalis) pénztárat is fenntartottak, amelybe évenként 5.000 forintot fizettek. A költségek csökkentését szolgálta a megváltakozás után e célra kijelölt Páka és Mérges puszták jövedelme, melyet a kerületek gazdálkodási (oeconomicus) pénztára kezelt. Ezt az összeget fordították a tisztviselők napidíjaira, a községek lovainak tartására, az előfogatok kiegyenlítésére, és szükség esetén a szegény nép segélyezésére. Pénzügyi természetű kérdés tehát szinte mindig szerepelt a napirendi pontok között. A Jászkun Kerület közgyűlési intézkedéseinek, utasításainak és elvi állásfoglalásainak jelentős hányada foglalkozott magával a közigazgatással, annak szervezeti és személyi problémáival. Szembetűnő ezeknek az állásfoglalásoknak az ellentmondásossága. Az okokat a kerületek közigazgatási életének áttekintése után a következők szerint határozhatjuk meg: 1. a kerületek jogi helyzetét meghatározó privilégiumok eltérő értelmezése, 2. a nádor központosítási törekvéseinek érvényesülése, 3. a közgyűlésben szavazati joggal rendelkező magisztrátus belterjessé válása, 4. a magisztrátus és az egyes helységek érdekellentéte. 104 Az adóporták száma a redemptiót követően 78, 1802-ben már 100, 1836-ban pedig 125. SZML. JKK. kig. Fasc. 4. No. 2201./1836. 42