Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Átmeneti nyugalom után, 1841-ben, a karcagi nemesek megtagadták a közadók fizetését, a jászárokszállásiak nem teljesítették a városi közszolgálatokat, a szabadszállásiak nem mentek fuvarozni. Kunszentmártonban Palásti Sándor sem katonát tartani, sem annak megváltását fizetni nem akarta. A Jászkiséren lakó nemesek pedig azt kérték, hogy a katonatartás alól mentességet kapjanak, és az ingó javaktól ne kelljen adózniuk. Az 1848-as szabadságharc előtt ez volt az utolsó próbálkozás, mely ismét a kerület győzelmével végződött. A közgyűlés elfogadta, hogy a nemesek mind azon köz terheket és szolgálatokat, mellyeket a többi jászkun lakosok tellyesíteni köteleztetvén következésképpen minden fekvő és ingó javaktól adózni, felsőbbi úgy kerületek és közönségek szolgálatait, gyalog és kotsin tellyesíteni tartoznak, kivéve az 1808. évi intézkedés szerint megengedett katona quartély és tartás megváltását."

78 Az 184l-es határozat világosan mutatja az 1792-ben megindult nemesi mozgalom - mely a nemesi kiváltságokat és előjogokat kívánta érvényesíteni - csekély eredményét. Nem érhettek el teljes sikert, hiszen a jászkun gazdasági és politikai viszonyok eleve kizárták követeléseik jogosságát. A vármegyékben és a szabad királyi városokban a nemesek díjfizetés ellenében szabadon éltek. A Jászkunságban ez nem valósulhatott meg. A redemptiókor a jászkunok közös tulajdonába került legelőket, a közföldek jövedelmeit a nemesek is élvezhették. A helységek közjövedelmének -, melyből a házi adók jelentős részét fedezték - gyarapítása minden lakos közös feladata volt. Máshol a nemesek személyesen és saját költségen katonáskodtak, itt viszont a közös pénztár terhére állítottak katonákat. Ugyanakkor a helységek vezetésében olyan nagy volt a számszerinti arányuk, hogy sokszor ugyanazoknak a személyeknek kettős érdeket kellett volna képviselni, tudniillik az egész közösségét és a nemesekét. S bár a tanácsokban sokszor jelentős számú nemes volt, a személyes érdekekkel szemben mindig a közösségi győzött, vagy kompromisszum született. A jászkun társadalomban olyan erős volt a kiváltságolt jogállás hangsúlyozása, s ennek közvéleményt formáló ereje, hogy még a viszályokkal terhes időszakokban sem merült fel a külön nemesi igazgatási szervezet létrehozása, mint ahogy ez pl. Nyíregyházán vagy Sarkadon bekövetkezett.

79 Sőt, amikor az országos egyeztető bizottságok (coordinatio) tevékenysége nyomán 1836-ban felmerült, hogy a Jászkunság nemeseit a szabad királyi városokban élőkkel jogilag azonos csoportba sorolják, maguk a halasiak állították, hogy a kerületekben nincs a különbözőségből súrlódás. (!) ...a szabad földnek egyenlően szabad művelése s az ezekből eredő közös érdek, egy morális egészre alkotá öszve a lakosok egyetemét." 78 BKML. Kh.lt

. Prot. С. 30. , З62.р. 79 Komoróczi, 1971., Hársfalvi, 1982. so BKML. Kh. It. Sub. Ее. Fase. 191. No. 65. /1836. 33