Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

naság, hiszen az immunisatio közönségesen minden nemesre tartozik, ,,... s nem tsak a quartély adástól, hanem a quartélyadásának kötelességétől is feloldoztatnak." További megszorítás volt, hogy háború vagy nagyobb katonai átvonulás idején a mentesség nem érvényes. Az utolsó, ,,e" pont engedményeit egyidejűleg meg is semmisítették, hiszen kikötötték, hogy mivel a kerületekben minden töltés a földek vízmentesítését szolgálja, az ezeknél végzett munkáktól a nemesek sem mentetnek fel, minthogy ebből a többi lakossal egyenlő hasznuk vagy káruk lehet. Köteleztettek azokra a munkákra is, „melyek a communitas közönséges szükségére és hasznára tétetni szoktak." A halasi nemesek ez irányú kérelmét tehát elutasították. Minden említett mentesség csak a publikált nemesekre vonatkozott. Az 1803. évi határozattal új fejezet kezdődött a jászkunsági nemesség életében. A polgárok mindvégig jogalapnak tekintették a megállapodást, míg a nemesek sorozatosan lázadoztak a döntés ellen, mely lényegében nem a közterhek alóli felmentést eredményezte, csupán módot adott arra, hogy a közteherviselést személyes szabadságukkal összeegyeztessék. A nemesek ellenállásának hatására 1807-ben a Jászkun Kerület minden helységében elrendelték az 1803. évi megállapodás teljesítésének ellenőrzését. A vizsgálatból kiderült, hogy a Kiskunságban: Szabadszálláson, Fülöpszálláson és Majsán a nemesek a szolgálatokat ,,in natura" (természetben) a régi szokás szerint a többi polgárokkal együtt viselik, míg Halason és Félegyházán vitáztak efölött.

74 A Nagykunságban, a Túrkevén lakók sem pénzben, sem természetben nem voltak hajlandók viselni a terheket. Ez utóbbiakkal kapcsolatban a nádori állásfoglalás úgy szólt, hogy amennyiben nem teljesítik az 1803. évi megállapodást, „magok tulajdon jószágainak el becsülése mellett a Districtusokból is kiküldendők legyenek."

75 A kitoloncolt elvesztette mindazokat a jogokat és szabadságokat, melyek csak a Jászkun Kerületen belül érvényesültek, s a kerületekben lakosi illetve redemptusi jogokat szerzett személyeket illettek. E büntetés kilátásba helyezése különösen az armális nemesség szegényebb csoportjait érzékenyen érintette. A nádor fenyegetésének komolyságát pedig az bizonyítja, hogy a Jász Kerületben 1812-1820-ig elhúzódó apáti „zendülés" nemesi származású vezetőjét, Tajthy Istvánt ténylegesen kitiltásra ítélték.

76 Az apáti „zendülés" egyik kiváltó oka éppen az a törekvés volt, hogy a nemesi előjogokat a jászkun kiváltságok rovására érvényesítsék. 1808-ban megszületett a jászkunoknak tetsző döntés, mely a katonatartás terheit kivéve, a Jászkunságban élő nemeseket „semmiféle szabadságok (...) semmi szín alatt nem illetvén minden nemű kézi és szekeres munkáknak a maga természetében leendő vitelére" kötelezte.

77 74 BKML. Kh. It. , ProtC. 22., 416.p. 75 Szabó L, 1982. 18. 76 Bagi G., 1993.., 73. 77 BKML. Kf. lt., Prot. Pol. 10. , 560-561. 32