Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

17,86% volt nemes, a Jászságban 12,58%, a Kiskunságban pedig 11,89%. A Jászság helységei közül a legtöbb nemes élt: Apátiban 219 fő, Jászberényben 230 fő, Árokszálláson 108 fő. A Nagykunságban: Karcagon 382 fő, Madarason 150 fő, Túrkevén 124 fő, Kunhegyesen 117 fő. A Kiskunságban: Halason élt 225, Félegyházán 176 nemes. A kerületek többi helységében 3—50-ig terjedt a számuk. A számbeli növekedés szembetűnő, s ez megteremtette a szervezkedés lehetőségét is, melynek célja a teljes adómentesség és a közszolgálatok alóli felmentés elnyerése volt. A jászkunok kiváltságai, bár jelentősek voltak, az egyes személyekre vonatkoztatva elmaradtak a nemesi privilégiumok mögött. Ennek ellenére saját külön jogukra hivatkozva a Jászkunságban rendszeresen hangoztatták, hogy a kerületeken belül minden polgárra vonatkozik az egyenlő teherviselés kötelezettsége. Ezek tömören összefoglalva a következőkből álltak: a jászok és kunok fizették az állami hadiadót, viselniük kellett a katonaállítás és a katonai beszállásolás terheit, és az önkormányzat költségeit. Az adók elosztásáról önkormányzati lag intézkedtek. A nemesek jogi helyzetét a terület kiváltságos jogi helyzete behatárolta. Földesúri jogokkal nem élhettek, mert a Jászkun Kerületben nemesi birtok nem létezhetett. Polgári birtokot váltottak meg, amit nem lehetett nemesivé minősíteni. Az 1753-ban keletkezett nádori rendelet 22. pontja szerint: „Mivel a nemes Districtusokban nemesek is vannak, és laknak, ezek magok nemességét a főkapitányok előtt, más törvénytudók jelenlétében is legitimálhassák, és ezen investigatio nékünk felküldettessen. Ezzel mindazáltal semmi jurisdictiót magokra ne vehessenek, hanem a többi lakosokkal egy sorban álljanak míg a Districtusokban laknak."

69 Az elszórtan előforduló, a nemesi előjogokat, adómentességet és személyes szabadságot hangoztató megnyilvánulások eredményeként a kiskunhalasi nemesek írásos beadványban kérték a tanácstól és egyidejűen az országgyűléstől is nemesi jussaikba s szabadságaikba való visszatételüket.

70 A Jászkunságban ugyanis a nemesek személyüktől nem adóztak, de jószágaiktól igen. A tanács e fontos és az egész Jászkun Kerületet érintő kérdésben nem mert dönteni, a kérést a közgyűlés elé terjesztette. A kiskunhalasi tanács úgy vélte, hogy a nemesek felmentése a királyi adózás alól, a kerületek kezdetektől gyakorolt szokásai, igazgatása és rendtartása ellen van. Ugyanakkor veszedelmes is, mivel a kerületek portáinak meghatározásakor a nemesek jószágait is felvették, s ha azokat most kihagynák, a teher a kevesebb személy bíró- és tűrőképességét erősen próbára tenné. 69 Nagy Szeder, 1923. I. 106. 70 BKML, Kh. It. Sub G. Fase. 59. No 13./1792 A beadványban panaszolták, hogy mint „eddig, úgy most is a törvények a Felséges Királyi parancsolatok rendelései ellen nemesi praero- gativánknak sértésére és elnyomására jószágainknak a királyi adó fizetésére való beiratására és azon királyi adónak megfizetésére kénszeríttettünk." 30