Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

II. A JÁSZKUN KERÜLET TÁRSADALMÁNAK SAJÁTOSSÁGAI A Jászkun Kerület társadalmának fejlődésében 1745-1848 között két nagy időszak különíthető el. Az első időszak jelképes végpontjaként a „Nádori Statútumok" 1799. évi kiadása tekinthető. Ebben az időszakban a korábban jogilag egységes jászkun társadalom redemptusokra, irredemptusokra, zsellérekre valamint az ezek között elhelyezkedő kisebb csoportokra, rétegekre bomlott. A kialakult rétegek, csoportok jogi helyzetének körülírása és meghatározása megtörtént. A második időszakot azoknak a társadalmi törekvéseknek a megjelenése jellemezte, amelyekben a teljes jogú redemptusok a megszerzett politikai hatalmat felhasználva megkísérelték az elszegényedő elemek gazdasági és jogi háttérbe szorítását.

59 Törekvéseikkel természetszerűen kiváltották a helyi társadalom többségének ellenállását, mely politikai síkon az önkormányzati életben, főként annak közigazgatási területén érvényesítendő demokratikus követelésekben jelentkezett. Az 1745-ben létrejött redemptio a jászkunok kiváltságait új alapokra helyezte. A redemptio a Jászkun Kerület egészét különleges jogállapotba juttatta, s a területeken élőket felmentette a földesúri függés alól.

60 A privilégium által rögzített és megadott jogokat azonban a gyakorlati alkalmazásnál a kerületek lakói nem azonos mértékben érvényesíthették. A megváltás terheihez való hozzájárulás mértéke megszabta a jogokból való részesedés arányát, meghatározta a kialakuló új társadalmi szerkezet alapjait. Az 1760-1770 közé eső évtizedben a jászkun községekben kifizették a megváltás terheit. A tulajdonviszonyok tisztázódtak, megszilárdultak és birtokjogilag elismert formát nyertek. Társadalmilag elfogadott alapelvvé vált, hogy a birtokolt tőkeföld mennyisége a legfőbb meghatározó az egyén társadalmi helyének kijelölésében. Az így kialakult társadalmi rétegződés jelentősége mellett a vallási, nemzetiségi, műveltségbeli, foglalkozás szerinti rétegződés a jászkun társadalomban mindvégig másodlagos szerepet kapott. A redemptiot követően kialakult jászkun népesség mindezekből következően sajátos, kifelé zárt, de belül rendkívül sokszínű társadalommá vált. Legfőbb jel59 Bagi, 1991. 37. 60 Bellon, 1979. 6i Mária Terézia 1745. május 6-án kiadott privilégiuma. 23