Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

lemzője, hogy szabad emberek alkotják, akik választott vezetőik és autonóm közigazgatásuk segítségével intézhették saját sorsuk alakulását, a maguk érdekében hozhattak belső rendelkezéseket, s szerezhettek annak a törvény erejével érvényt. Maguk állapították meg a már vázolt alapelvekre épülő társadalmi rétegződés feltételeit és követelményeit, ezeket igazgatási úton, a Jászkun Kerület közgyűlésében elfogadott szabályrendeletben rögzítették. Azok, akik a redemptio alkalmával maguknak és utódaiknak tényleges összeg lefizetése mellett földet váltottak, redemptusok lettek. Ez a réteg képezte a teljes jogúakat. A kiváltságlevelekbe foglalt jogok összessége csak a redemptusokra vonatkozott, választási és választhatósági joguk csak nekik volt. A redemptusok a redemptióval megváltott, de tőkeföldként fel nem osztott földterületeket - közlegelőket, kertföldeket - díjtalanul használhatták, gyakorolhatták - évi három hónapig - a bormérés és vadászat jogát, vásár- és piactaksát nem fizettek, s mentesek voltak a rév- és vámfizetésektől is. Minden birtokszerzésnél, ingatlanvásárlásnál elővételi jogot élveztek a helység nem redemptus lakóival szemben. E jogokért cserébe a katonai kötelezettségek többségét is ők teljesítették. Nemesi felkelés esetén a felkelési kötelezettség rájuk vonatkozott, fizették a felkelési pénztár számára az évenként meghatározott összeget, a vagyonuk után kivetett hadiadót és a katonaállitási kötelezettség teljesítéséből is övéké volt a nagyobb rész. Ez utóbbi az évek során fokozatosan kiterjedt az irredemtusokra, sőt más rétegekre is. Mivel a megváltás gyakorlatában az egy-egy helység által vállalt keretösszeget az ott élők szabad felajánlással és vállalással adták össze, a redemptióban való lakosi részvétel már az 1745-ös megajánláskor változó mértékű volt. A felajánlott megváltási összeget nem azonnal kellett kifizetni. A részletfizetés reményében ezért sokan többet vállaltak, mint amennyit teljesíteni tudtak s ez tovább módosította a vagyon által meghatározott társadalmi rétegződést. Ezért már 1752ben - ekkor még a teljes kifizetés meg sem történt - úgy határozott a Jászkun Kerület közgyűlése, hogy akik legalább 20 Ft értékű földet nem redimáltak, a Districtusok privilégiumaival és útlevelével" nem élhetnek.

63 Tehát csupán a 20 Ft értékű földet megváltókat tekintették redemptusoknak Ók alkották a redemptus birtokosságot, mely helységenként azonos volt a politikai községgel. A privilégium a politikai községnek is számos jogot adományozott, melyek közül gazdasági téren a királyi kisebb haszonvételek kezelési jogát emeljük ki, hiszen az ezekből származó jövedelemből fizették a helységek - többek között - a nádort megillető évi 12.600 RFt-ot is. 1762-ben, amikor a váltságösszeg kifizetése már az egész kerületben megtörtént, újra szabályozták, s a korábbinál részletesebben határozták meg, kik tartozhatnak a redemptusok közé. Az 1762-es rendelkezés szerint: Kik a redemptio alkalmatosságával katona állításban concuráltak, és földeket váltottanak, de azo62 Szabó L, 1982. 14. 63 BKML. Kh. lt. Prot. С. torn 1. p. 20/1752 24