Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

törvény egyik legkorszerűbb paragrafusával, ami a községi illetőségről rendelkezett. A községi illetőség közigazgatási vonatkozásban a polgári jogegyenlőség törvénybefoglalását jelentette, s az 1848 előtti állapothoz képest minden rendi különbséget megszüntetett.

1309 A törvény azt is előírta, hogy a letelepedés csak akkor tagadható meg, ha a kérelmező bűnvádi eljárás alatt áll. A lakóhely és a községi illetőség nem volt feltétlenül azonos, a községi kötelékbe való felvételt külön kérni kellett, s ott, ahol pótadót nem vetettek ki, a felvételt illetékhez köthették. A törvény ezt azzal indokolta, hogy a községi terheket községi vagyonból fedezik, s az illeték összege lényegében a községtől kapott szolgáltatásért fizetett jelképes megváltási összeg. Az illetőség a községi vagyon hasznosításával és a kezelésével, az elidegenítésével és a felosztásával kapcsolatban nagyobb jogokat adott a községi illetőségűnek, mint az illetőséggel nem rendelkezőknek, de jelentős terheket jelentett a község részére a szegényellátásban. A községi illetőség bevezetése felelevenítette a Jászkun Kerületben egykor létezett kiváltságot, amely a lakosi jog adományozását a helyi tanácsok hatáskörébe utalta. Nem véletlenül gondolták tehát a községek, hogy az önkormányzati joggal, az illetőség köntösében, régi kiváltságukat kapták vissza. A törvényhatósági bizottság nem támogatta a törvény szellemével szembenálló kérelmet. Túrkevét utasította az alacsonyabb díj megállapítására. Egyben elrendelte, hogy a községi kötelékbe történő felvétel módját és feltételeit szabályrendeletben rögzítsék. A szabályrendelet csak a törvényhatósági bizottság jóváhagyása után léphetett életbe. Ugyanekkor Jákóhalma hasonló kérdésére a honosítási díj mértékének 20 Ft.-ot javasoltak.

610 Az illetőség kérdésének előtérbe kerülését nem csupán az új törvényes szabályozás, hanem a létező agrárválság is a sürgősen szabályozandó kérdések közé sorolta. A megélhetési gondok belső népvándorlást gerjesztettek, s mindezt súlyosbította a kerületekben is dúló kolerajárvány. A községbetartozás egyfelől az egyén számára kapaszkodót - pl. biztos szegényellátást -, a község számára pedig növekvő terheket jelentett. A jól megszerkesztett szabályrendeletnek az érdekeket összehangoltan kellett törvényes hátteret teremteni, és közigazgatási úton megoldani a helyi társadalom számára nem is jelentéktelen, jogi köntösbe bújtatott szociális problémákat. Még nagyobb mértékben szociális és gazdasági befolyásoló tényező volt az árvaügyek kezelése. Mind az árvaellátás, mind az árvavagyon kezelése hagyományosan a községek kezében volt. Most megalakult egy új szervezet, a Központi Árvaszék. Működését 1873. január l-jén kezdte meg. Elnöke a Jászkun Kerület alkapitánya, Balogh Imre lett. Elkészültek a központi és rendezett tanácsú (rt.) 609 A jászkunsági redemptusok és nemesek közötti vitákra visszagondolva, a polgári egyenlőség bizonyos tekintetben itt a viták eredményeként megvalósult. A gondolat tehát nem volt idegen. 610 SZML. JKK. 1873. április 28. kgy. 225