Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

nemességhez tartoztak, de e joguk csak együttesen volt érvényes. Nemesi jellegű jogaikat csak helyileg érvényesíthették, az országgyűléseken követeik útján vettek részt, a nemesi felkelésben viszont minden birtokos lakos köteles volt katonáskodni, ha a kerületre jutó csapat kiállításához szükség volt rá. A kerületek a nemesi felkelés céljára külön felkelési (insurrectionális) pénztárat tartottak. Földesúri adót nem fizettek, a szabad királyi városok polgáraival és az ország nemeseivel egyenlően — az 1840:28. te. szerint - a vásári illetékektől is mentességet nyertek. A kiváltságos kerületek és a szabad királyi városok — közös földesuruk a király - belső ügyeikben egyaránt önállóan intézkedhettek, bírójukat, papjukat, tisztviselőiket maguk választhatták, s mindkét közösség élvezte a királyi kisebb haszonvételeket, a minora bénéficia regaliákat. A vám- és harmincadmentesség szintén közös kiváltságuk volt. Arumegállítási joggal viszont a Jászkun Kerületek nem rendelkeztek, igaz, ezt a szabad királyi városok sem mindenkor kapták meg. A független önkormányzati élet egyik leglényegesebb pontja a gazdálkodás szabadsága. A szabad királyi városok szabadon dönthettek jövedelmeikről, csupán számadásaikat kellett évente jóváhagyatni a Magyar Királyi Udvari Kancelláriával. A jász és a kun városok ezzel szemben jövedelmeik felhasználásában elsősorban a kerületi közgyűléstől és a nádortól függtek, számadásaikat a Hármas Kerület számvevő hivatala hagyta jóvá. A szabad királyi városokhoz hasonlítja a kerületeket, annak egyes mezővárosait, sőt községeit is, hogy nemesi jószágot szerezhettek. A Jászkun kerületi mezővárosok és községek - s együttesen a Hármas Kerület is - pusztákat vásároltak meg és idegenítettek el. A vármegyék mezővárosai nemesi jószágot nem szerezhettek. Mivel a mezővárosok közössége nem volt nemes, képviselete sem lehetett, s így közvetlenül nem állt kapcsolatban a nemesi vármegyével. A Jászkunság mezővárosai és községei, miként a szabad királyi városok a megyei közgyűlésre, a Hármas Kerület közgyűléseire szavazati joggal rendelkező képviselőket küldtek. Könnyen kínálkozik tehát a következtetés: a Jászkun Kerület és annak közgyűlése, valamint a nemesi vármegye és közgyűlése közé párhuzamot vonhatunk. A képviseleti rendszert és a hatáskört részletesen megvizsgálva azonban előtűnnek majd a különbségek a kiváltságos kerület és a nemesi vármegyék között. A kerületi közgyűléseket, mintegy kimutatva a városok egyenlőségét, esetenként másmás városban tartották. Ugyanekkor törekedtek a központosításra, s az egyes helységek önállóságát csorbítva igyekeztek általános irányelvekkel szabályozni a belső életet. A Jászkun Kerület közgyűlése (Generális Congregatio) a helységek önkormányzatának legfontosabb ellenőrző fóruma lett. Utasításainak, irányelveinek meghozásában a kerületek minden helysége tevőlegesen részt vett. E tekintetben a jászkunsági helységek igazgatása nem a vármegyékkel, hanem a Hajdú Kerülettel és városaival mutat rokonságot. A Hajdú- és a Jászkun Kerület rokon vonásai kiváltságos gyökereik hasonlóságán alakultak ki. 20