Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

A kiváltságolt hét hajdúvárosba telepített hajdúk szabadságjogának alapja miként a középkorban még a jászokénak és a kunokénak is - a katonai szolgálat volt. A hajdúk különállása is a jászkunokéhoz hasonlított: jogállásuk szerint nem lettek ugyan nemesek, de nem tartoztak a nemesi megye joghatósága alá. E hasonlóságok mellett azonban nem lehet eltekinteni azoktól az eltérésektől, melyek a két népcsoport földtulajdonjogának XVIII. századi alakulásában mutatkoztak. A hajdúk szabadparaszti társadalma ugyanis a jászkun redemptio idején még földközösségben élt. A Jászkun Kerületben pedig kinek-kinek meghatározott összegért megváltott tőkeföld tulajdona volt. A hajdúvárosi lakó vitathatatlan tulajdona ekkor csupán a belvárosi telek. A hajdúk társadalmában a XVIII. század közepén bevezetett fegyverváltság okozta az első jelentős változást. A fegyverváltság megfizetése ellenében minden beköltözött hajdú lehetett. Akik e váltságot nem tudták megfizetni, a hajdúközösségen belül kevesebb jogot birtokolhattak. A nem fizetőktől megvonhatták a háztelek tulajdonjogát. Ennek jelentősége az 1780-as években, amikor a határbeli szántóföldeket a városi háztelek elválaszthatatlan tartozékává alakították, óriásira növekedett. Ezzel a hajdúk egyenlősége is bomlásnak indult, s a hajdúvárosok társadalmának belső tagozódása, más fogalmi meghatározottságban, de a jászkunokéhoz hasonlóan alakult. A XVIII. században létező, felvázolt különbségek az igazgatási életben is tükröződtek, tehát csupán rokonságról beszélhetünk és nem teljes azonosságról. A XVIII. század végétől a rokon vonások erősödtek, ezért helytálló Balogh István megállapítása, aki azt írta e két kerületről, hogy a rendi társadalomban jól körülhatárolható külön világ ez: nem nemes, nem jobbágy, de nem is polgár, hanem mindezen társadalmi kategóriák számos vonását mutató szabadparaszti közösség. Mindkét kerület életformájának alapja a paraszti munka, igazgatási szervezetét tekintve polgár, jogilag kollektív nemes, öntudatában pedig hajdú, illetve jászkun.

,,5S Az 1848-as szabadságharc leverése után az önkényuralmi időszak közigazgatás-politikája nem tűrte meg a közigazgatási különállást. A Jászkun Kerület is elvesztette partikuláris jogait, úgy tekintették, mint egy vármegyét, csupán a megnevezése maradt hagyományos. 57 Balogh I., 1969. 27. 58 Uo. 48. 21