Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

kiváltságok és a rendszabály lényegében azokat a viszonyokat legalizálják, részletezik és szabályozzák, melyek a redemptio következtében a jászkunok között kialakultak, s amelyek egyben régibb kiváltságaik alapelveivel is megegyeztek, azokra és a szokásjogra támaszkodtak. A jogokból itt csupán az önkormányzati igazgatást befolyásolókat és irányítókat emeljük ki. Az 1745-ben kiadott kiváltságlevél negyedik pontja szól a tisztségviselők szabad választásáról: nádori főkapitányt maga a nádor nevezhet ki, s ennek elnöksége alatt választják a lakosok kerületi tisztjeiket; a bírákat s a helységek más tisztségviselőit minden más befolyás nélkül, maguk közül vagy máshonnan szabadon. Ugyanezen kiváltságlevél a jászkunok polgári igazgatására vonatkozóan még két sarkalatos pontot rögzített, nevezetesen, hogy mind a jogok gyakorlásában, mind a teher viselésében minden lakos egyenlően osztozik, semmi kivételnek helye nem lévén. Minden belső polgári dolgaikban, melyek privilégiumaikkal összefüggnek, valamint polgári és fenyítő pereikben csak az ország nádorától függnek; az országos ügyekkel összefüggő közigazgatási kérdésekben főhatóságuk a helytartótanács.

54 1751-ben az országgyűlés által is megerősített 24 pontból álló rendtartást adott ki a királynő, mely részletesebb ugyan az 1745-ben kiadott privilégiumnál, de lényegében megegyezik azzal. A Jászkun Kerület önkormányzati különállását II. József eltörölte, a kerületeket 1785-ben a Pesti Kerülethez csatolta, majd 1787-ben egyesítette Pest-PilisSolt vármegyével. Önálló törvényhatósága II. József halála után 1790-ben a Mária Terézia-kori viszonyok szerint állt vissza. A Jászkun Kerület törvényhatósági jogállása ekkor még nem azonos a vármegyékkel, hiszen országgyűlési követküldési és szavazati joggal nem rendelkeztek. Ebben látjuk annak okát, hogy történelmünk során oly sokszor kérték kiváltságaik megerősítését a királytól illetve a nádortól. A József kori jogsértést mintegy ellensúlyozva, II. Lipót megadta a régen óhajtott országgyűlési követküldés ,. 55 jogát. Az 1799-ben keletkezett, József nádor által megerősített jászkun statútum 13 pontja a Jászkun Kerület kiváltságainak megszűnése után hatályát vesztette, egyes pontjai azonban tovább éltek a szokásjogban, s még a megyei szervezetbe való beolvadás után is érvényesültek. Papp László, Kiskunhalas népi jogéletéről szóló munkájában a két világháború közötti gyűjtésre hivatkozva, számos olyan jogszokást talált, melyek a jászkun statútumokhoz vezethetők vissza. Leggyakrabban az öröklésről szóló cikkelyt alkalmazták. Az említett jogszabályok alapján szembetűnő, hogy számos olyan jogot élveztek, melyek a nemesek vagy a szabad királyi városok jogaihoz hasonlóak, vagy azokkal azonosak voltak. A kiváltságos kerületek, mint ,,Universitas" a 54 Fényes, 1839. - 137-139. A helytartótanács elnöke a nádor, tehát gyakorlatilag a főhatóság feladatait a Nádori Hivatal látta el. 55 Corpus Juris, 1901. - 181.Az 1790-9l:29.tc. szerint a Jászkun Kerület 2 szavazati joggal is rendelkező képviselőt küldhetett. 56 Papp, 1941. 19